Mi van tovább?

Lukács evangéliuma szerint, aki nagyon komolyan a végére járt a dolgoknak és így írta meg Jézusról szóló művét, az a történet következik, amelyben Jézust részesítik a törvényben megszabott körülmetéléssel és a templomba is felviszik, hogy bemutassák az Úrnak és áldozatot adjanak az Úr törvénye szerint.

Nagy dolog látni és érteni is ezt a folytatását Jézus Krisztus életének. Aki ezeket hittel fogadja, felfogja, megérti annak a hitében óriási felismerést jelenthet mindez. Abban a négy igeversben, amely elmondja ezeket háromszor szerepel a törvény szó. Nem véletlenül. Isten Szentlelke fontosnak tartotta, hogy ebben a rövid kis igeszakaszban háromszor is szerepeljen Jézus Krisztussal kapcsolatban a törvény szó. Miért? Hogy lássák és értsék az evangélium olvasói azt, hogy Jézus Krisztus földi, emberi életének az első pillanatától kezdve tökéletesen betartotta és betöltötte az Isten törvényét. Jézus Krisztus, az Isten Fiaként kisded korában is pontosan megtartotta azt, amit az Isten előírt egykor a törvényben. Amikor Jézus már tanított ezt mondta a saját küldetéséről: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat."

Isten előtt így volt kedves, hogy amit az ember sohasem tudott tökéletesen megtartani, azt valaki megtartsa, azt valaki betöltse. Jézus Krisztus azért is jött ebbe a világba, hogy Isten akaratát tökéletesen betöltse, hogy a csorbát szenvedett isteni dicsőség is helyreálljon, nem csak az ember és Isten között megromlott viszony. Hogy betöltessék az Isten minden rendelése, hogy elégtétel adassék minden engedetlenségért, amit mi emberek elkövettünk.

Azt mondja az Ige: „Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká."

Az első Ádám engedetlensége által sokan, mindenki bűnös lett, de egynek az engedelmessége által -  aki a második Ádám, Jézus Krisztus -, sokan lettek igazakká.

Ezért olvassuk Jézus életéről, hogy abban ott van a törvény megtartása, hogy egyrészt Isten dicsősége helyreállhasson, másrészt az ember tökéletes igazságban részesüljön. Értjük ezt, Testvérek? Isten megváltói munkájában minden milyen szépen és tökéletesen van elrendezve. Nincsenek kérdések, nincsenek hiányosságok, a Krisztusban adott megváltás TÖKÉLETES és nekünk ahhoz semmit sem lehet hozzátennünk.

Pedig még ma is sokan akarnak a törvények alapján kedvesek lenni Istennek. Aki így gondolkodik, az megcsúfolja azt a tökéletes üdvösséget, amelyet Isten Krisztusban adott. Aki önnön erejéből, cselekedetei alapján, a törvények megtartása alapján akar kedves lenni az Isten előtt, az tulajdonképpen gúnyt űz az Isten kegyelméből, csúfot űz az Isten által Krisztusban adott szabadításból és sajnos nagyon messze van az Isten országától.

Sajnos vannak ilyen emberek. Akik még mindig abban bíznak, hogy elég jók az Istennek. Ha így lenne, akkor vajon kellett volna Jézusnak a törvény alá rekesztettnek lennie? Kellett volna Jézusnak mindent a törvény szerint cselekedni, visszaszerezni az Isten dicsőségét, amit mi emberek megcsúfoltunk? Ha az ember 50%-ban jó és csak a másik 50%-ban rossz, akkor Jézusnak is elég lett volna csak félig megtartani a törvényt. Csak annyit pótolni, amennyit mi nem tudunk megtartani, de nem ezt látjuk. Jézus Krisztus a törvénynek teljesen alávetve született meg és élt, tehát mi is, ha meg nem tartjuk a törvényt teljesen és tökéletesen, akkor mindegy, hogy hányat nem tartunk meg.

Szintén Isten Igéje mondja: Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett.

Ezért minden olyan kísérlet, ami arra irányul, hogy majd mi emberek, majd én megfelelek az Istennek, majd én elég jó leszek, vagy nem is vagyok olyan rossz ember, nem ártok a légynek sem, imádkozom, olvasom a Szentírást, eljárok templomba. Isten csak elfogadja ezeket a „jócselekedeteimet", csak beszámítja a rosszak jóvátételében.

Testvérek! Ez a gondolkodás, ha Krisztus életét nézzük, ha nem csak egy kisded Jézusunk van, hanem tovább is hajlandóak vagyunk tekinteni és értelmezni a Biblia tanításait, akkor látnunk kell, hogy itt félre kell tenni minden önigazságot. Itt csak egy igazság van, az, amit nekünk Jézus Krisztus megszerzett.

Van egy énekünk, amelynek a második versszaka így szól:

Törvényednek eleget

Bűnös ember nem tehet;

Buzgóságom égne bár,

S folyna könnyem, mint az ár:

Elégtételt az nem ad,

Csak te válthatsz meg magad.

Ez a csak Te, ez Jézus Krisztus. Akiben Isten adja a tökéletes váltságot.

Tegyük fel magunknak a kérdést, Testvérek: ezt a váltságot hiszem és fogadom el teljesen?

Ki mered mondani magadról ma és itt?

- Nekem nincs semmi érdemem az Isten előtt;

- Nekem nincs semmi igazságom az Isten előtt;

- Engem az Istennek kárhozatra kellene küldenie, a poklot érdemlem;

- Bűnös vagyok teljesen és semmi jó nincs bennem.

Testvérek!

Ki tudjuk ezt ma itt mondani? Így látjuk mi magunkat, 100%-ig elveszettnek, 100%-ig bűnösnek, 100%-pokolra méltóknak, 100%-engedetleneknek, 100%-ig rászorulóknak az Isten bocsánatára és kegyelmére?

Vagy még mindig azt gondoljuk, azt hisszük, hogy ennyire nem veszélyes azért a helyzetünk. Ha ez így lenne, akkor Jézus Krisztusnak nem kellett volna törvény alá rekesztettnek lenni. Nem kellett volna Őt körülmetélni, nem kellett volna Őt bemutatni a templomban, nem kellett volna beállnia a bűnösök közé, amikor Keresztelő János megkeresztelte, nem kellett volna elfogyasztania a tanítványokkal a páskavacsorát stb.

Feltetted már magadban azt a kérdést, hogy ha csak egy kicsi jó is lenne bennünk, ami Isten előtt elfogadásra lenne méltó, akkor Jézusnak meg kellett volna születnie emberként? Nem. Ha az Isten igazságát, dicsőségét mi, emberek helyre tudnánk állítani lassanként, akkor vajon miért kellett Jézusnak megszületni? Nem kellett volna, de ha a születés tényét elfogadjuk, akkor lássunk tovább is és értsük mi az Isten akarata. Az, hogy a Krisztusban készített megváltást és jóvátételt fogadjuk el, mert a többi az hamis és sajnos azt kell mondani, hogy minden ember, aki önmagát akarja megváltani, aki saját erejében bízik, aki saját maga akar a mennybe kerülni, annak nagyon szomorú sorsa lesz. Éppen az ellenkező helyre kerül, mint ahová igyekszik, mert rossz úton indult el.

Aki ezt megérti és hittel fogadja, annak az életében a helyére kerülnek a dolgok. Isten törvénye is. A bibliai Igék is, a parancsolatok is. Mert ezek először is odavezetik Jézus Krisztushoz az embert. Segítenek megérteni az elveszett voltunkat, segítenek abban, hogy Krisztus keresztjéhez menjünk azzal a bűnhalmazzal, amelyet az Ige által ismertünk fel az életünkben.

Azután pedig a megváltott embert az Isten Igéje, a törvények, a parancsolatok segítik abban, hogy az Isten dicsőségét hirdető életet élhessen. De már nem kényszerből és azért, hogy igaz legyen Isten előtt, mert már igaz, hanem hálából. Hálából engedelmeskedik az ember, mert új életet kapott az Istentől, Krisztust öltötte magára, aki be akarta tölteni a törvényt, aki az Isten dicsőségét kereste, aki engedelmes volt mindhalálig.

Ez az igazi keresztyén hit. Minden más csak hitetés, akár másoktól hallottuk, akár magunk gondoljuk. És milyen sokan vannak, akik így el vannak hitetve. Rossz úton bolyonganak, Istent keresik, Istennek akarnak megfelelni, de rossz úton járnak.

Kedves Testvérem!

Ha te ismered és járod a helyes utat, akkor miért nem szólsz az eltévedt embertársaidnak? Miért hagyod őket bolyongani az önmegváltás útvesztőiben, amelynek a végén a kárhozatba süllyed az életük. Testvérek, nekünk éjjel-nappal kiáltanunk és hirdetnünk kell a Krisztusban elkészített 100%-os megváltást az emberek számára, hogy minél többen megmeneküljenek a kárhozattól. A hívő emberek nem hallgathatnak, ha hallgatnak, akkor ott valami nincs rendben. Menteni kell, mert rengeted önmaga igazságában bízó ember van körülöttünk, akit hiába várunk a templomba, de akikkel a mindennapi életben sokszor találkozhatunk és elmondhatjuk nekik azt, amit mi is átéltünk, bizonyságot tehetünk arról a Jézus Krisztusról, aki tökéletesen megtartotta a törvényt, hogy tökéletesen megváltson és alkalmassá tegyen arra, hogy Isten dicsőségét szolgálja az életem.

Kedves Testvérek!

A karácsonyi történet nem a jászolbölcsőben ér véget, hanem tovább is van...

A folytatás már nagyon komolyan érinti az életünket. Válaszokat vár tőlünk, döntéseket a hitünkkel kapcsolatban, elkötelezettséget az Isten ügye mellett.

Ne maradjon Jézus kisded az életünkben, hanem legyen a mi Megváltónk, legyen a mi Mesterünk, legyen a mi Elküldőnk a szolgálatba, legyen a mi Megtartónk a mindennapi életben is!Ámen

Tóth László lp.