A "világ" tetején- Konfirmandus honismereti kirándulásunk.

2014. július 14-én a nyári szünethez képest hajnali órákban kis csapatunk nekivágott egy nem mindennapi ifjúsági tábornak, melynek Kőrösmező és környéke adott otthont. Indulás előtt rövid áhítattal kezdtük mozgalmasnak ígérkező hetünket. A könnyes búcsú után elindultunk felfedezni csodás kis hazánk kincsét, a Kárpátokat. Első megállónál, a huszti várromnál ízelítőt kaphattunk, hogy milyen meredek és lejtős utak várnak ránk a hét folyamán. A várromnál megismerkedhettünk a vár történetével és legendájával. Következő megállónk Aknaszlatin volta: a katasztrófaturizmus színhelye. Itt megismerhettük, hogy a bányakitermelésnek nem csak előnyei, de hátrányai is vannak. Utunk a szlatinai római katolikus templom kertjébe vezetett, ahol magyar őseinknek állított szobrokkal találkoztunk. Megállóink közzé tartozott Európa földrajzi közepe, ami, mint kiderült, nem teljesen fedi a valóságot. Kis szünet után elindultunk Rahó irányába. Megérkezésünknél megtekinthettük a Fekete- és Fehér-Tisza találkozását. Első napunk végső állomása a kőrisfák hazája, Kőrösmező volt. Meleg vacsora után rövid előadásban részesülhettünk. A hét fő témája a lélek gyümölcsei voltak. Első nap a szeretet gyümölcsébe kóstolhattunk bele. Végezetül mindenki elfoglalhatta szálláshelyét, a fiúk a plébánián, a lányok amúgy is tökéletes alakjuk fejlesztéseképpen kaptak plusz 0,5-1 kilométer sétát, mialatt eljuthattak a vendéglátóikhoz. Második nap reggeli után vidáman és kalandvágyóan vágtunk neki utunknak a Hoverla csúcsára, nem gondolva azt, hogy 21 km az bizony 21 km. Utunk során tudatosult bennünk, hogy nem vagyunk otthon a matematika világában, a kilométereket tekintve. A csúcsra vezető ösvényen a betervezett és betervezetlen megállók között már belekóstolhattunk a táj szépségébe. Túrázásunk során sokszor négy „kerék” meghajtásba kellett váltanunk, de minden akadályt leküzdve, mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy megmásztuk Ukrajna legmagasabb pontját, amely egész pontosan 2060,8m. A lefelé vezető utunk sem volt könnyebb, mint ahogy azt vártuk, sőt feladta nekünk a leckét. Útközben áfonyával kényeztettük magunkat. Sokszor már csak a lábunk vitt minket tovább, de az igen csak kiadós séta után végre újra megpillanthattuk hőn áhított buszunkat, s mindenki épségben visszatérhetett a szállására. Vacsora után senkinek sem kellett altatódalt énekelni. Szerda reggel sem engedett minket a Hoverla emléke, minden porcikánkban érezhettük „őt”. Reggeli után áhítattal folytattuk napunkat, amit örömolimpiával kezdtünk. Miután megszületett a győztes, az öröm, mint a lélek újabb gyümölcse került a középpontba. Megtanulhattuk, hogy számunkra az igazi öröm forrása Istennél van, amelyből mindenki egyaránt meríthet. Túránk a Fekete-Tisza forrásához vezetett, ami igen csak rögös és felkavaró élményt nyújtott számunkra „pokolgépeinknek” köszönhetően. Délutánunkon újabb lélekgyümölccsel ismerkedhettünk meg közelebbről, a türelemmel, amiben mindenki hiányt szenved a mai világban. Sajnos az emberek mindent elkapkodnak és a saját fejük után mennek, amiből legtöbbször nem sül ki semmi jó és ezért Istent hibáztatjuk, pedig Istennek mindenkivel csodálatos terve van. Sokszor elfelejtjük értékelni életünket, s amikor erre rájövünk, talán már késő. Meg kell értenünk, hogy Istennek nincs rossz időzítése és mindent a maga idejében visz véghez a mi életünkben. Vacsora után Kovács Sándorral találkozhattunk, aki elmondhatja magáról, hogy ő igazán ismeri és ismertté teszi Kárpátalja minden szegletét, ennek bizonyítéka több mint egy tucat könyve, térképei, filmjei. Megtanulhattuk tőle Kárpátaljáról a 3 legfontosabb tudnivalót: az egyik a Vereckei hágó, ahol őseink bejöttek erre a területre, a másik a Tisza, ami a magyarok folyója és a Rákóczi szabadságharc, amely a mai Kárpátalja területén indult. Előadása végén feltehettük kérdéseinket, melyekre készséggel válaszolt. Csütörtökön az idő nem volt kegyes hozzánk, és ismét csak távolról szemlélhettük az Ikerhavas csúcsait. B tervként a Tatár hágóra látogathattunk el és jobban megismerhettük Kőrösmezőt. Ezen belül néhány Árpád-vonali bunkert, hucul néprajzi múzeumot és a Sztrukivszka fatemplomot. Ebéd utáni előadásunk témája a jóság volt. Megtanulhattuk, hogy nem elég csak jónak lenni, hanem keresni és cselekedni is kell a jót. Következő állomásunk a kőrösmezői magyar katonatemető volt, amiről bővebben vacsora után hallhattunk a Vigyázók előadásában. A Vigyázók tagjai Magyarországról érkeztek és a magyar katonatemetőket kutatják, helyrehozzák és rendben tartják. Fájó szívvel, de elérkeztünk táborunk utolsó napjához. Reggeli után már indultunk is haza. Útközben megálltunk Kárpátalja legnagyobb vízesésénél, a Trufanecnél. Később Técsőn is, ahol megtekinthettük a református templomot és az első és második világháborúban elesett embereknek állított emlékműveket. Utolsó előtti és legédesebb megállónk a bustyaházi csokigyár volt, ahol megízlelhettük, milyen édes is lehet az élet. Másfél óra kiadós buszozás után ismét visszatérhettünk szeretett községünkbe. Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani Bíró András idegenvezetőnknek, aki egész héten alázatosan és állhatatosan igyekezett bemutatni számunkra legendáival és történelmi hátterével az ezeréves Magyarország egykori határ menti vidékeit. Szeretnénk megköszönni Tóth László lelkipásztorunk kitartó és sok szervezést igénylő szolgálatát. Köszönjük, hogy megadta a lehetőséget arra, hogy ismét egy felejthetetlen hetet tölthettünk a Kárpátok gyűrűjében. Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni a gyülekezetnek a támogatását és kitartó imádságát.

Soli Deo Gloria! (Egyedül Istené a Dicsőség!)

Kopor Diána Kovács Orsolya Mocok Beatrix