Eleinte talán sokan kétkedve fogadták a hírt: táborozás otthon, mi lesz ebből? De pont ennek köszönhetően ez a hét olyan programokat tartogatott minden résztvevő - felnőtt és gyerek - számára, amelyekre másutt talán nem is lett volna lehetőség.

Az idén a bibliai történetek mellett nagy hangsúly került a honismeretre is.

A délelőttök a bibliai Nehémiás és a jeruzsálemi városfal építésének kalandos történetéről szóltak, melyeken keresztül a gyerekek gyakran magukra ismerhettek s megláthatták Isten akaratát az életükre nézve. A történet megértését minden nap kiscsoportos beszélgetés mélyítette.

Délutánonként izgalmas programok színesítették a táborlakók életét, melyeken keresztül bepillantást nyerhettek magyar népünk múltjába, kultúrájába. Hétfőn Sipos Katalin, a Nagyberegi Középiskola tanárának közreműködésével szemléletes történelemórán hallgathatták meg a résztvevők, hogyan kerültünk a Kárpát-medencébe mi, magyarok. A későbbiekben Huszti Beáta irányításával táncház vette kezdetét. Kedden a csapatépítésé volt a főszerep, mindez játékos foglalkozások segítségével. Szerdán Kész Barnabás kalauzolta el a táborozókat előbb a dédszüleink, majd honfoglaló őseink nyomába. A nagyberegi tájház szemrevétele és a honfoglalás-korabeli tárgyak bemutatója után mindenki kipróbálhatta a kürtfújást és íjazást. Az íjazás nagy élmény volt, attól függetlenül, hogy a nyíl célba talált-e vagy sem.  Csütörtök délután felfedezőútra indult a táborozók apraja-nagyja. Lovasszekéren ülve ismerkedhettek meg a résztvevők Nagybereg tájaival. Pénteken a jelenlévők hét csapata - Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm - mérte össze erejét egy állomásos játék keretein belül, bejárva azokat az állomásokat, amelyeket honfoglaló őseink is, eljutva a Magyar Őshazából Magna Hungarián, Etelközön, Levédián és a Vereckei szoroson át a Kárpát-medencébe.  

A hét programjait énektanulás, kézműves foglalkozás, sportjátékok színesítették, s a rovásírás alapjait is megismerhették a gyerekek.

A gyerektábor péntek este tábortűzzel ért véget. Gyorsan elrepült ez az öt nap, s a búcsúzáskor azoknak is könnyek csillogtak a szemében, akik talán az elején még nem érezték otthonosan magukat. Mindenért Istené legyen a dicsőség!

Nekem nagyon tetszett a tábor. Az aranymondásokból és a történetekből sokat tanultam. megértettem, hogy mit vár tőlem Isten. /Kenéz Andrea/

Ez a tábor nagyon jó volt. Legjobban a történelmi áttekintés tetszett, amikor egy olyan világba csöppentünk, ahol egy ember sem volt még rabja a mai modern gépeknek. Ezért elmentünk hont foglalni szekéren és íjjal is lőttünk. Nagyon tetszett. /Kuzma Gréta/

Nekem ezen a héten minden tetszett. Érdekesek voltak a programok és a játékok is jók voltak. Legjobban a történeteket kedveltem és a közös éneklést. Nagyon finomak voltak az ételek. A történetekből sokat tanultam Istenről. Élmény volt itt lenni. /Bálint Tünde/

Nekem nagyon tetszett ez a hét. Jó volt a szobatársaimmal. Még maradtam volna pár napot. Nem fogom elfelejteni az íjazást, a szekerezést és még sorolhatnám. Tetszettek a kézműves foglalkozások. De azért a saját ágyamban is jó lesz már aludni és friss tejet inni. /Kopor Ádám/

A héten az volt a jó, hogy Isten igéjét hallhattam és hogy sokat játszhattunk. Finomak voltak a ételek. De ami a legjobban tetszett, az a szekerezés volt. És ami a legjobb, ami velem történt, hogy megettem a vajaskenyeret, pedig eddig nem szerettem. A tábortüzet pedig izgatottan várom már. /Tóth Levente/

Én az idén nagyon jól éreztem magam a táborban. Kedvesek voltak a nevelők, a szakácsok, a gyerekek. Szerintem az én szobámban voltak a legjobb emberek. Sokat nevettünk, játszottunk. A szerda és a csütörtök volt a legjobb. Szerdán a tájházban íjaztunk, csütörtökön szekeres kirándulásra mentünk a faluba. Nagyon érdekes volt. /Beregi Alexandra/