Boldog? Boldogtalan? Kérdezed magadtól, miközben olvasod a zsoltárt? Ki a boldog, ki az, akinek minden elég jól megy ahhoz, hogy büszkén kijelentse: boldog vagyok? Mi kell a boldogsághoz?
Nemrégen találkozhattam ISTEN egyik különlegesen szeretett gyermekével. Nem lát már jól, az embereket, fákat, tárgyakat csupán árnyakként, a fény és sötétség váltakozást tapasztalja... Ráhagyatkozik a megszokásra: a megszokott útra a konyhától a szobáig, vagy az udvarról a kapu előtt található kis padig, ahol naphosszat üldögélni szokott. Nem látja, ki megy el előtte, csak hallja a köszönését, és arról emlékszik vissza, ki lehet, kinek a gyermeke, unokája. Mit csinál? Énekelget, imádkozik, hangosan, fél-hangosan... Dicséri az ISTENt. Félig vakon a maga égbelátó, ragyogó kék szemével, jóságos, ránc-barázdálta arcával. Ő mondta ki, hogy boldog. És a könny szökött a szemembe, mert a hangja is, a viselkedése is igazolta a szavait. Belülről ragyogott, és szerettem a simogatását, a kedvességét, a vékonyka, dicsőítő hangját. Főleg, amikor azt mondta: imameghallgatás a látogatásom, mert vágyott már, nagyon vágyott egy hívő testvér társaságára. És megmaradt sok minden, amit mondott: igék és énekek, és élettapasztalat, élmények sokasága, de ez a két szó: „Boldog vagyok!” ott maradt minden gondolatomban. Hordozom magamban ezt a két szót, és akaratlanul is összehasonlítom magam és a körülöttem élők életét, szavait, tetteit ezzel az őszinte két szóval. Mikor mondtam, mondtuk ki őszintén, szívből: boldog vagyok? ISTENnek vagyok hálás a jóért, és a rosszért is. Egyformán. Minden, ami történt, „nem véletlenségből, hanem az Ő atyai kezéből jő...” Emberek elvesztése, betegségek hordozása, emberi hűtlenségek, csalódások, anyagi gondok, elesések és felállások után, több, mint 8 évtizedesen – BOLDOG. Hogy lehet ez? És várt volna az ember magyarázatot, ami tartalmazza a hála útjára való ráállást, várna emberi és isteni kezek segítő beavatkozását, ige-élményeket, ön-megtagadást... És mi jön helyette? A bűnöktől való egyszer és mindenkori megszabadulás Jézus Krisztus halálának érdeméért. Az egyik kedvenc mondatom a beszélgetésben az volt, hogy: „És akkor, 18 évesen, amikor megtértem, három hónapon át csak ontottam magamból kifelé a bűnöket... Megtisztított az ISTEN... És három hónap után már nem jutott eszembe semmi...”
„Boldog ember az, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel a bűnét...” MINDEN megbocsáttatott, MINDEN eltöröltetett! Boldog vagy? Nem? Miért? Miben leled a boldogságod? Sorolj fel magadnak dolgokat, amelyek megadják a boldogságod. Szerepel benne a szüleid, gyermekeid, házastársad, barátaid neve? Egy-egy pillantás, kedves szó, segítő figyelmeztetés? Benne van a természet csodáinak aprólékos észrevétele?
Az ÚR nem rója fel... Két értelme lehet ennek a mondatnak. Egyrészt: ISTEN nem veti a szemedre a bűnöket, amelyeket elkövettél. Ő nem akar rájuk emlékezni, ha már egyszer megbocsátott. Nem néz vissza, nem vájkál a múltban. Természetesen, a bűnök következményei még elérhetnek, de maga a bűn, a „gyökér” meg van bocsátva. Másrészt: ISTEN nem írogatja fel magának – vagy nekünk, vagy másoknak – a mi bűneinket emlékeztetőként. Nem húz „rovásokat” egymás mellé, hogy: Na, XY ebben és ebben a bűnben már a 899. elkövetésénél jár. Még egy próbálkozás és neki vége. Nem. ISTEN mindenre emlékszik, és Neki nincs szüksége rovásokra. Ő a jóra akar emlékezni, ő a jót szemléli bennünk. A bűnt gyűlöli, és igyekszik kiirtani az életünkből. Nem Ő kísért a bűnnel, hanem „mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jakab 1, 14-15)
És mit tesz ISTEN akkor, amikor mi újra és újra és újra beleesünk a bűnbe (aminek a „fajtáit”., mélységeit nem sorolnám most fel)? Ő figyelmeztet, felébreszt, menteni akar minden eszközzel, és végül – amikor végre nekünk leesik a tantusz (időnként túl későn), és bocsánatot kérünk mindenért – teljes szívből, örömmel megbocsát. Ilyen az ISTEN.
„Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim...” Amíg nem kérek bocsánatot, amíg nem látom magam ISTEN szemével reálisan, amíg nem szedek ujjhegyre minden vétket, amíg hallgatok, addig csak szenvedek, fáradok, elcsüggedek, elbukom, „kiszáradok” - azaz: nincs bennem élet. Száraz kóró vagyok. Sem a szavaimban, sem a mozdulataimban, arckifejezésemben, sem a tetteimben, istentiszteletemben, kegyességemben NINCS élet. Száraz. Mint a csontok Ezékiel látomásában. Vagy a fa, amelyről Jézus beszél, és amit kivágnak, ha nem terem gyümölcsöt.
„Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. (…) Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.” Ismered a szabadulás örömét, Testvérem? Amikor rájössz, hogy MINDEN, ami eddig a lelkedet, az életedet nyomta, ami kiszárított, annak egyszer és mindenkorra vége? Tudod, milyen az? Amikor nem csak tudod, érzed is a szabadság örömét, amikor szinte sugárzol, mert tudsz végre lélegezni...?
És ISTEN beszél a „szabadulthoz” a 8-11. versekben... Tanítani foglak a helyes útra, hogy többé ne tévedj el, hogy ne légy újra azon a szinten, mint az állatok, amelyeket kötéllel, zablával kell a helyes útra kényszeríteni, megfékezni. TE ne légy ilyen. Legalább benned ne kelljen csalódnom. Te ember vagy – az én képmásomra, mondja az ÚR. Mindent neked adok, életet, sőt, megadom, hogy bőségben élj. Nem a rombolást, nem a szétdobálást, nem a halálodat akarom, hanem helyreállítani végre mindent. „Szemeimmel tanácsollak téged” - olyan különleges kapcsolat lehet – kellene, hogy legyen – közöttünk, hogy én csak intek a szemeimmel, és te már tudni fogod, mit kell tenned, merre kell menned... Testvérem! Te tudod, mi a helyes? Még soha nem verted be lábadat a „kőbe” (= bűnbe)? Még soha nem szenvedtél és bántottál másokat a bűneidtől és azok következményétől? „Sok fájdalom (sok felesleges, elkerülhető fájdalom) éri a bűnöst...” Ha továbbra is a bűn tanácsol téged, ha a vágyaidnak és kívánságaidnak, a saját akaratodnak engedsz, akkor még rengeteg fájdalom áll előtted. Testileg is, lelkileg is. De az ÚR szeretettel veszi körül azt, aki Benne bízik... Körülveszi, mintegy védettségben, „szárnyai” alatt tartja az övéit. Az ÚR őrizzen meg bennünket attól, hogy olyan fontosak legyen a bűneink, hogy aztán felettünk is elhangozzon Jézus szomorú mondata, amit Jeruzsálem felett mondott: „Jeruzsálem, Jeruzsálem (vagy épp: Nagybereg, Nagybereg), aki megölöd a prófétákat (ISTEN kis és nagy szolgáit), és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, elhagyottá lesz a ti házatok...”
Mindenre van válaszod, igaz? Megszoktad, hogy mindenből kimagyarázd magad? Az értékrendet már régen nem a tisztaságon, becsületességen, tiszta beszéden, bocsánatkérésen és megbocsátáson, szentségen méred? Soha nem volt még teljesen eleged magadból, a helyzetedből, a viselkedésedből? Nem csömörlöttél meg az egésztől? Azt hiszed, most csak a „hitetleneknek”, a „nem megtérteknek, a „bűnösöknek” írok? Te ki vagy valójában? ISTEN Igéje a választottakhoz szól elsősorban. Őket (minket) figyelmeztet, minket int, minket fedd, minket akar megszentelni, megtisztítani a ránk rakódott szennyeződésektől!
Kedves Testvérem! Ha nem láttál még csodát, menj el olyan helyekre, ahol kézzel fogható ISTEN szabadítása... Menj el, és lásd meg, hogy VAN ISTEN! Menj el, és hallgasd meg, mit mond neked az ISTEN! És hallgasd úgy, hogy végre elakadjon a szavad. Hallgasd úgy, hogy végre megengeded, hogy minden újjá legyen az életedben: rend legyen a gondolataidban, a jövőképedben, a múltadban, a kapcsolataidban. Vagy nálad minden rendben van? Boldog vagy? Elégedett? Hátradőlhetsz?
Én magamról egyet mondhatok, telve ISTEN iránti hálával Klárika néni bizonyságtételéért és az ÚR bűneimből, régi személyiségemből (ó-emberemtől) való szabadításáért: „...ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
BOLDOG VAGYOK! :)

Magyar Katalin lp.