Először is tisztáznunk kell azt, hogy a Szentírásban nem találjuk meg a konfirmáció párhuzamát. Megtaláljuk azokat a részleteket, amelyek arról szólnak, hogy tanítanunk kell a gyermekeinket a hit dolgaira, hogy ezeknek a gyermekeknek a szülők és gyülekezet kell, hogy elmondja és megtanítsa a keresztyén hit alapelveit. Megtaláljuk azt is, hogy a gyülekezethez való tartozás nem a gyülekezetbe való beleszületéssel kezdődik, hanem a Krisztus láthatatlan egyházához, az üdvözültek seregéhez újjászületés által fog tartozni az ember, ami lehet, hogy fiatalon, konfirmandus-korban, de lehet, hogy később fog bekövetkezni. Látjuk a Szentírásban azt, hogy akik Krisztus testéhez, a gyülekezethez így tartoznak, hitüket megvalló emberek, akik nem szégyellik a Megváltóhoz való tartozásukat. És azt is látjuk, hogy Jézus Krisztus célja az emberrel éppen ez: megtalálni az elveszettet. Mert Isten nem örül a bűnös ember halálának, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen, méghozzá örök élete legyen.
Ezek nagyon fontos útmutatások a Bibliában a konfirmációi gyakorlatunk megvizsgálására. Vajon ennek rendeljük alá azt, amit csinálunk, vagy inkább a magunk alkotta szokásokat és hagyományokat követjük? Mire való a gyülekezet? Arra, hogy a Jézus Krisztus által nekünk adott küldetést teljesítsük. Arra való, hogy megismertessük az emberekkel, gyerekkorban, ifjúként, vagy később azt, hogy Jézus Krisztus értük is meghalt a kereszten és nekik is új életet akar adni. A gyülekezet nem hagyományőrző egyesület, nem a szokások mentén haladó közösség, hanem újra és újra ki kell igazítania az irányt, ha eltéved az eredeti küldetéstől. A konfirmáció területén a gyülekezetünk, a gyülekezeteink sajnos eltévedtek az eredeti küldetésüket tekintve. Megváltozott a világ körülöttünk és mi pedig megmaradtunk amellett a gyakorlat mellett, ami mára már nem fejezi ki a konfirmáció lényegét.
A konfirmáció eredeti jelentése a vallástétel, a bizonyságtétel Jézus Krisztus mellett, az Istenbe vetett hit mellett. Megvallása annak, hogy valaki a hit útján kíván élni a továbbiban. Ehhez képest mára a konfirmáció ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. A fiatalok, akik "vallást tesznek" a hitükről, ennek az ellenkezőjét teszik. Elhagyják a gyülekezetet. A konfirmáció eseménye egyfajta befejezést jelent a számukra - tisztelet a kivételnek - ami a bibliai példáknak teljesen ellentmond. Nincsenek tudatában annak a felelősségnek, amelyet a kimondott szavak jelentenek, nem értik még annak a felelősségét, amit a hit útján járó embernek meg kell értenie. Emellé társul még az az általános hanyagság, ami a tanulás terén tapasztalható. A gyülekezetbe való tartozás fontos velejárója az is, hogy tudom, kinek, és tudom, hogy mit hiszek. Erre szolgál a hitvallás megismerése és megtanulása, valamint azoknak a fontos bibliai történeteknek az ismerete is, amelyek bemutatják az embernek azt, hogy kicsoda az az Isten, akiben mi hiszünk. Ez is nagyon nehezen megy és nem azért, mert gyenge a gyermekek felfogó képessége, hanem a hiba a hozzáállásukkal, a számon kérhetőségükkel és ki merem mondani azt is, hogy a neveltetésükkel van. A szülők ezen a téren nagyon nagy hibát vétenek, ha nem buzdítják őket a tanulásra, ha nem fordítanak időt arra, hogy foglalkozzanak a gyermekeikkel, ha csak úgy odadobják a gyeplőt és várják, hogy majd eredmények szülessenek. Nem fognak jó eredmények születni, és nem csak az iskolában, de majd a káté vizsgán sem.
A gyülekezetünkben továbbra is kitartunk amellett, hogy ismerni kell a hitvallásunkat, ismerni kell a Bibliát és igenis ezekről az ismeretekről számot is kell tudni adni. Érdekes megfigyelni azt, hogy még az a gyermek is, aki az iskolában nem teljesít olyan jól, a káté vizsga tanulásra bírja és kiderül, hogy ez a motiváció segített abban, hogy valaminek komolyan nekiveselkedjen.
Természetesen nem az a legfontosabb, hogy pontosan ismeri-e a kátékérdéseket és válaszokat, hanem az, hogy mi van szívében. Akinek azonban Jézus van a szívében, az meg akarja tanulni a dolgokat és meg akarja ismerni az Istent a bibliai történeteken keresztül, és az képességeihez mérten igyekszik is. Mert a tetteinken meglátszik az, hogy kik is vagyunk mi valójában. Aki nem igyekszik, aki képességeit nem használja ki, annak a többi területen is hiányosságai vannak és lesznek.
2010 óta a gyülekezetünkben egy új rendszer működik a konfirmációval kapcsolatban. Ez a rendszer azért jött létre, mert láttuk a fent felsorolt bajokat és hibákat az addigi gyakorlatban. Tudom azt, hogy ezt nem mindenki érti és nem mindenki fogadja el, de ez nem is elfogadás, vagy a többség egyetértése alapján kell, hogy eldőljön. A gyülekezet életében a mérvadó nem a többség akarata, vagy döntése, hanem a Biblia tanítása. Ezért ennek kell engedelmeskednünk és nem a többség akaratát kell érvényre juttatni, vagy érvényben tartani.
Ez a rendszer arra szolgál, hogy a konfirmandus fiatalok időt kapjanak arra, hogy amit megtanultak és elméletben ismernek, a gyakorlatban is megéljék, és ezt megélve adják bizonyságát annak, hogy valóban megérett bennünk a döntés arra, hogy a gyülekezet felelősségteljes tagjai legyenek és Krisztusnak pedig követői. Ezt pedig nekik saját maguknak kell eldönteni, elhatározni és kérni. Tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk meg őszintén, hogy eddig eldöntötték helyettük a szülők. De ez így nem helyes! A konfirmáció felkészítésen való részvétel lehet a szülők döntése, de arra, hogy a fiatalok fogadalmat tegyenek, hitüket megvallják úgy, hogy ez bennünk még nem érett meg, nem kényszeríthetjük őket. Nekik maguknak kell erre megérni. És amikor ez a megérés bekövezik, akkor kérjék, és a gyülekezet a legnagyobb örömmel fogadja őket a teljes jogú tagjai közé. Ezt leghamarabb a felkészítésük után egy évvel kérhetik, de később is van erre lehetőségük.
Kedves Testvérek!
A gyülekezet, az egyház folyamatos megújulásra, kiigazításra szoruló közösség. Olyan, mint egy hajó, amelyet a kapitánynak újra és újra a helyes irányba kell kormányoznia a hullámzó tengeren. A helyes irányt az iránytű mutatja. Ha a kapitány nem erre tekintene, akkor a hajó eltévedne, zátonyra futna, pusztulás lenne a vége. A gyülekezetet is, az egyházat is folyamatosan a jó irányba kell kormányozni. Ezt az irányt a Biblia mutatja meg nekünk. Ha ehhez igazodunk, megmarad a hajó és az utasok is. Ha nem igazodunk hozzá, akkor komoly veszteségekre lehet számítani. Arra kérek mindenkit, hogy igazodjunk ahhoz, amit ez az "Iránytű" a konfirmációval kapcsolatban mutat nekünk! A gyülekezetünk vezetése elkötelezett e mellet az irány mellett a jövőben is! Tartani fogjuk ezt, mert szeretnénk, ha a gyülekezet hajója célba érne és az abban utazók is elérjék ezt a célt, a mennyei kikötőt! Adjon nekünk ehhez a mi Urunk erőt, hűséget és kitartást!

Tóth László lp.