„Tisztelt Gyülekezet, kedves Kata néni, Tiszteletes úr, kedves presbiterek, hitoktatók, szülők, keresztszülők és vendégek!
Engedjék meg, hogy a magam és konfirmandus-társaim nevében szívem teljes melegével köszöntsem Önöket. A mai nap számunkra fontos, örömteli ünnepnap. Valami befejeződött: véget értek a kátéórák, az elméleti fejtegetés, a tanulás és a vizsgára való felkészülés. Fellélegezhetünk és visszaemlékezhetünk azokra az alkalmakra, amelyeken Isten kegyelméből részt vehettünk. Gyermekkorunk óta járhattunk gyermek-istentiszteletre, majd hittanoktatásban részesülhettünk, aztán jöttek azok az évek, amelyben kátéórákra járhattunk. Felejthetetlen emlékek maradnak a gyermektáborozások, a gyermekhetek, a konfirmandus hétvégék, a konfirmandus táborozások, az ifjúsági alkalmak. Hallgathattuk Isten igéjét, a Jézusról szóló történeteket, és közös énekléssel dicsőíthettük Istent. Reméljük, mindez megmarad emlékezetünkben.
A mai nap egy állomás számunkra, amelyen ünneplőbe öltözve megállunk Isten és ember színe előtt, hogy visszatekintsünk, hálát adjunk, köszönetet mondjunk és elmondhassuk, hogy „Bizony, mindeddig megsegített minket az Úr.”
A hála: érzés. Visszhang Isten szeretetére, jóságára. Hálával tartozunk Istennek először is életünkért, hűségéért, jóságáért, gondviseléséért. Hálásak lehetünk, hogy olyan földön élhetünk, ahol „nem kell szűkösen enned a kenyeret és nem szűkölködöl semmiben sem”, ahogy erről Isten beszél népéhez az 5 Mózes 8, 9-ben.
A hála: szó. Szívemből mondom: köszönöm! Köszönettel tartozunk szüleinknek, nagyszüleinknek, keresztszüleinknek, hogy szeretettel és türelemmel felneveltek bennünket, gondunkat viselték a mai napig. Köszönjük, hogy meleg hajlékot biztosítanak számunkra, van kihez fordulni a nehéz helyzetekben, és azt, hogy ezen az úton bennünket végigsegítettek.
Hálával tartozunk Istennek azokért a pásztorokért, hitoktatókért, tanárokért, akiket mellénk rendelt, hogy hozzáértéssel és okosan legeltessék a nyájat, tanítsanak és intsenek bennünket a jóra. Így szeretnénk megköszönni Kata néninek (Magyar Katalin – a szerk.), a Tiszteletes Úrnak, hitoktatóinknak: Melinda néninek (Tihor Melinda) és Jolika néninek (Olasz Jolán) azt a szolgálatot, melyet értünk és a gyülekezetért végeztek. Köszönjük, hogy megismertették velünk a legértékesebb könyvet, a Bibliát, megismerkedhettünk Megváltónk életével. Az Ő példáján keresztül rávilágítottak arra, hogy az élet legfontosabb törvénye az egymás szeretete és elfogadása. Köszönjük szeretetüket, jóságukat, türelmüket, a bíztató meleg szavakat, amelyek nélkül most nem állhatnánk itt. Az Isten tegye áldottá a mi megerősítésünkért végzett szolgálatokat!
Isten abban is megmutatta gondoskodó szeretetét, hogy egyházunknak elöljárókat adott. Köszönjük, hogy elől járók a szolgálatban, buzgóságban, a munka terhének hordozásában. Megköszönjük a presbitériumnak, a gyülekezetnek azt a fáradságos munkát, anyagi támogatást, amelyet hittanoktatásunkra fordítottak.
A hála: magatartás. Hálás gyermekként állunk Urunk rendelkezésére. Az, aki ismeri Istent és ismeri önmagát, csak hálás lehet. Tudja, hogy többet és jobbat kapott, mint amennyit érdemelt volna. És azt is jól tudja, hogy az Igazságosan Ítélőtől sok mindent nem kapott, amit bűneivel kiérdemelt. Ha mérlegre tesszük életünket, hiányosnak találjuk. Sok a mulasztásunk, nem jól sáfárkodtunk időnkkel, tehetségünkkel, földi és lelki javainkkal. Isten kegyelme mégis megőrizte életünket. Méltó, hogy hálásak legyünk Neki mindenért!
A konfirmáció számunkra nem valaminek a vége, hanem Krisztus irántunk megnyilvánuló szeretetére való nagy válaszadás megkezdése. Mint hű barát, elhívott bennünket, hogy szolgáljunk és gyümölcsöt teremjünk. Útravalóul visszük magunkkal az ének szavait:
Ó, add, üdvöd keressük,
Ne a mulandót lessük,
Ne kössön fénye meg;
Hagyj egyszerűvé válni
S előtted élni, járni,
Mint vidám, boldog gyermekek.

Gál Dorina

Ezek a fiatalok egy esztendő múlva kérhetik, hogy egyházunk teljes jogú tagjaivá lehessenek. Hordozzuk imáinkban az életüket, tanulmányaikat, szolgálatukat, hogy gyülekezetünk bizonyságtévő, szolgáló tagjaivá válhassanak.
Kedves Konfirmandusok, titeket pedig János evangéliuma 6. részének 67-68. versével intünk és kérünk: „Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: „Vajon ti is el akartok menni?” Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” Kihez mehetnénk, kihez mehetnétek? Maradjatok meg Őbenne!