Novemberben Kárpátalja valamennyi magyarlakta településén megemlékeztek a sztálinizmus áldozatairól. Mi november 18-án a nagyberegi temetőben lévő emlékműnél gyűltünk össze. Meghallgattuk Magyar Katalinnak, a református egyházközség segédlelkészének prédikációját, majd a Nagyberegi Középiskola kilencedik osztályos tanulói irodalmi műsort adtak elő (a képen). Az összeállításban szó volt arról, hogy a 4. Ukrán Front 0036. számú, 1944. november 13-án kelt határozata értelmében Nagyberegről 221 férfit hurcoltak el, közülük 33 soha nem tért vissza otthonába.
Szeretett Testvéreink, Géczy Tihamér lelkipásztor és felesége A rendezvény végén az egybegyűltek virágokat és koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Koszorúztak a Kárpátaljai Szövetség Hajdú-Bihar Megyei Regionális Szervezetének képviselői is. Balogh Miklós és dr. Kövér László társelnökök, Kondorné Fanta Mária, dr. Kövér Mária, Tonhaizer Valéria, Zseltvay Sándor és Mitók Miklós (valamennyien a Dél-Alföldi 56-os Vitézi Rend képviselői) elhozták elnökük, a nagyberegi születésű Géczy Tihamér, a Kárpátaljai Szövetség lelkipásztorának az egybegyűltekhez intézett, levélbe foglalt üzenetét is, amely a templomi istentisztelet keretein belül került felolvasásra a gyülekezet előtt.
Hatvannyolc esztendő telt el az emlékezetes Erzsébet-nap óta, amikor Kárpátalja magyarok lakta településeiről gyalog hajtották el a férfiakat a szolyvai gyűjtőlágerbe. Belegondolni is nehéz, milyen eret vágott a második világháború a magyarság testén! Mindemellett érezzük, hogy Isten szereti a magyar népet, ha ezer esztendeig megtartott minket a Kárpát-medencében. Nemzettársaim: el tudunk-e majd számolni ama talentumokkal, amelyeket ránk bízott az Úr?
Füzesi Magda
Atyánkfiai az Úr Jézus Krisztusban!
A Kárpátaljai Szövetség Hajdú-Bihar Megyei Regionális Szervezete köztetek lévő küldöttsége által testvéri szeretettel köszöntünk Mindannyiótokat. Fájdalmasan drága megemlékezés napja ez a mai: elhurcolt, elpusztított és hősi halált halt szeretteinkre emlékezünk! Adjon a kegyelmes Isten Mindannyiónk számára vigasztalást, és elhalt szeretteink emlékét tegye áldottá a szívünkben!
Az elmúlt esztendőt kivéve én is minden alkalommal ott voltam Veletek, hogy az élő Isten Igéjének hirdetésével szolgálhassak közöttetek. Isten úgy végzett az életem felől, hogy testileg már lehetetlen köztetek lennem. Ezért arra kérlek Benneteket: fogadjátok szeretettel testvéri küldöttségünket, én pedig az Isten igéjével ezúton próbálok Hozzátok szólni és áldást hirdetni a számotokra.
Lukács evangéliumának második része 25. versétől a 32. versig le van írva egy csodálatos találkozás: az agg Simeon találkozik a jeruzsálemi templomban a karácsonykor megszületett Jézussal, aki az Atyaisten bűnbocsátó szeretetéből azért jött a világra, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ennek a boldog találkozásnak az az előzménye, hogy Simeon kapott az Istentől egy drága kijelentést: azt, hogy addig nem fog meghalni, amíg meg nem látja az Isten üdvözítő szeretetét – a megígért szabadítót – az Úr Krisztust. Ennek az ígéretnek a beteljesedésére várt ott a templomban – és beteljesedett számára az ígéret. De nemcsak megláthatta az Úr Jézust, hanem a karjaiba is vehette. És amikor ott van az ő öreg karjaiban a hittel várt Jézus, akkor hangzik el a szívéből és a szájából a csodálatos bizonyságtétel: „Mostan bocsátod el Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességgel. Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet!”.
Drága emlékező Testvéreim, akik – velem együtt – nemsokára a Karácsony ünnepére készülődtök! Ezzel az Igével kívánok most Nektek, testileg Tőletek távol, de lélekben most is veletek – áldott emlékezést és boldog karácsonyi készülődést. Amikor együtt lesztek a mi kedves templomunkban a karácsony evangéliumának a hallgatásában és az úrvacsorai közösségben, adja meg Nektek a mi Urunk, hogy Ti úgy távozzatok a templomból, hogy elmondhassátok Simeonnal együtt: „Mostan bocsátod el Uram, a te szolgádat... mert látták az én szemeim a te üdvösségedet!” Életetekre, minden munkátokra Isten gazdag áldását kérve, testvéri szeretettel köszöntünk Benneteket, az Úrban Testvéreitek:
Debrecen, 2012. november 18.