A nyitóáhítaton Károlyi József szólt a fiatalokhoz, majd Dancs Edina tartalmas előadása következett, aki tökéletes megvilágításba helyezte, hogy mit jelent elindulni, „mozdulni”. Egy videó filmet is megtekinthettünk, ami rámutatott arra, hogy nem szabad meghátrálnunk a változásoktól. Sokszor csak azért nem beszélünk Istenről, mert félünk, hogy a barátaink kinevetnek bennünket, és inkább szemet hunyunk afölött, hogy egy ember a rossz úton jár. A komfortzóna elhagyása mindig komoly nehézséget jelent. Nem akarunk kilépni egy rossz baráti körből, akik eltávolítanak az igétől, nem válunk meg egy rossz párkapcsolattól, vagy egy rossz szokástól, mert félünk a következményektől. Az élet néha olyan helyzeteket állít elénk, amelyben megbántunk másokat, és mások bántanak meg minket; amelyben megalázunk, és megaláztatunk. Ezen az alkalmon megtanulhattuk azt, hogy ezekkel a helyzetekkel sem egyedül kell szembe néznünk, hiszen mindig van, aki mögöttünk áll, és figyeli a történteket; van, aki segít legyőzni a félelmeinket, van, akire nyugodtan rábízhatjuk magunkat az élet különböző helyzeteiben.
Rádöbbenhettünk arra, hogy a dolgok soha nem teljesítik be elrendelt hivatásukat, ha közben bezárjuk testünket és lelkünket a megújulás előtt. Ahhoz, hogy Isten áldásait megtapasztalhassuk, meg kell mozdítani a kezünket és szívünket a cél irányába. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a komfortzónánk elhagyása nélkül bármilyen áldás részesei lennénk. De ezzel egyetemben az sem helyes, ha áldásainkat mások áldásaihoz mérjük. Isten kegyelmét nem szabad összehasonlítani, mert ő mindig minden embert a maximális áldásban részesít. Mindenki hajóját a csordulásig tele pakolja, de csak annyi áldást tud beletenni, amekkora a hajó. A te hajód akár kicsi, akár nagy, Isten szeretete telepakolja azt áldásaival, és nem azokra az emberekre kell nézni, akik hajójába több áldás fér, mert csak az ér igazi kincset, aki a kicsin is hű tud maradni.
A mi feladatunk, hogy ne féljünk a változásoktól, és merjünk mozdulni: kimozdulni egy rossz kapcsolatból, egy lelkiállapotból, az önsajnálatból. Hiszen ha vízben fuldoklunk, és valaki mentőövet dob, akkor gondolkodás nélkül kinyújtjuk érte a kezünket, hogy belekapaszkodjunk. Tudjuk, hogy nem éri meg megfulladni csak azért, mert túl messze van a part. De azonképp tudnunk kell azt is, hogy nem éri meg pokolra jutni csak azért, mert túl messze van a menny.
Az előadás után is színes programok vártak reánk. Miután közösen énekeltünk, a szervezők egy kis játékkal mozgattak meg bennünket. Feladatkártyákat kaptunk, melyek rétegesen voltak elkészítve. A játék szerint mindig hajtottunk egyet a kártyán, és teljesítettük a rajta lévő feladatot, anélkül, hogy tudtuk volna, mi a következő. Szó szerint meg kellett mozdulnunk. Mikor a végére értünk, váratlanul kellemes meglepetésben volt részünk. Mindenki számára el volt rejtve egy értékes ige, amely így hangzott: ,,Megtalálnak engem, akik keresnek. (Péld.8,17)”
Ezt követően a parókia épületében egy kis szeretetvendégségben részesítették a jelenlévőket. Ízletes szendvicsek, sütemények és üdítőitalok várták a résztvevőket.
Az uzsonna befejeztével kezdetét vették a záró programok. A találkozó végén Gergely Szabolcs lelkipásztor tartott áhítatot. Szívünkre helyezte azt, hogy mennyire fontos, hogy az emberek kellőképp támogassák egymást. Az igét nem szabad magunkban tartanunk, hanem tovább kell adni félelem nélkül az emberek számára. Minden helyzetben meg kell látnunk az elesettet, és a megtört szívű emberhez odavinni az örömhírt, ezzel is könnyítve a terhén. A világ arra tanít minket, hogy a szép, gazdag és sikeres emberek társaságát keressük, mert nekik minden okuk megvan a boldogságra. Aki beteg, depressziós, vagy összetört, azon át kell nézni, át kell lépni, mert mi többek vagyunk. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Biblia pont az ellenkezőjére tanít. Elvégre lehet, hogy valakinek kívülről meg van mindene, de a lelke belül üres marad. A mi szent feladatunk a gyöngék segítése, nem pedig az eltaposása.
Végezetül, bátorításként közös erővel imádkoztunk a mozdulásért, és énekekkel dicsértük az Urat. Majd áldással, és jókívánságokkal vettünk búcsút egymástól. Minden szervezőnek hálás szívvel köszönjük ezt a nagyszerű lehetőséget, és kérjük Isten végtelen kegyelmét az életükre nézve.

Füzesi Evelin