„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla és azt hirdette: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt mint én.” … Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” (János 1, 14-18)
Kedves Olvasó!
A karácsony annak a bizonyosságnak a képe, hogy Isten előbb szeretett minket.
A jel akkor ez volt: „Találtok egy kisgyermeket.” Most nem a kisgyermek Jézust kell keresnünk, hanem azt a Krisztust, aki legyőzte a halált.
Jézus úgy jött el, mint küldött. Az Atya küldte Őt a világba, amely elfordult és elszakadt Tőle; a világba, amely tele volt és van ma is erőszakkal, erkölcstelenséggel, gyűlölettel. Ezt a világot szánta meg Isten. Bárcsak megértené ezt a ma bűnében vergődő ember!
A karácsony arról beszél, hogy Isten szeretettel lehajolt hozzánk, lehajolt értünk. Becsüljük meg ezt az isteni kegyelmet, irgalmat!
A karácsony Isten szeretetéről beszél. Szíve ma is nyitva áll előttünk. Ma is hív minden embert a vele való közösségbe. Újjászül Lelkével, vigasztal, gyógyít… Leírhatatlanul szeret azzal a szeretettel, amely soha meg nem fogyatkozik. Viszonozzuk ezt a szeretetet hálával, engedelmességgel, dicsőítéssel! Sorakozzunk azok közé, akik reménységgel várják Őt!
Így kívánok élő reménységet, áldott karácsonyi örömidőt, bensőséges Krisztus-várást és egy békés, Isten kegyelmével és áldásaival teljes 2012-es esztendőt minden kedves Olvasónak!
A Nagyberegi Református Gyülekezet presbitériumának nevében
Füzesi István gondnok