A rohanó világban annyi rossz dolog történik, ami nem Istentől való, hanem a társadalom káros hatásai formálják az ember életét.
A Nagyberegi Egyházközség leendő tagja vagyok. Mindig rész veszek az ifjúsági közösségben. Már ezeken a foglalkozásokon terelgetnek minket z Istenhez vezető útra. Az egyik konfirmációi előkészjtőnkön hallottunk először a Kontrasztkiállításról. Sokat beszélgettünk róla, és hogy milyen jó lenne elmenni. A várva várt utazás időpontja is elérkezett. 2010. december 10-én délelőtt már nagy izgalommal és kíváncsisággal indult az utazás. El sem tudtuk képzelni mit fogunk látni. A sikeres vámellenőrzés után, rövid séte következett a buszmegállóig :) Nyíregyházáig utaztunk busszal, majd Debrecenig vonattal, amely nekem új élmény volt. :) Este megérkeztünk, és hogy ne szalasszunk el egy percet sem megnéztük a várost, ami gyönyörű volt. A város színes fényekben pompázott, ami elvarázsolt minket. Másnap reggel, reggeli után, elmentünk uiticélunk valódi helyére. Ez a kiállítás elrettentő példa a társadalom számára. Szobáról szobára jártunk ahol különböző problémákkal találkoztunk. Láttuk az élet értéktelenné vállását - mikor megfogant egy új élet és azt elpusztítják. A családon belüli erőszakot, amikor az anyának és a gyermeknek rettegásben kell élnie az apától. A szenvedélybetegséget - az emberek önpusztító életet folytatnak, drogokat és alkoholt fogyasztanak; ez is legtöbbször erőszakot szül. A drog és az alkohol hatását a reflexekre és a látásra, szimulátoron, szemüveg segítségével mi is kipróbálhattuk, nem volt jó érzés. Megnézhettük hogyan esik szét egy család a válás miatt, a kozmopolitizmust - az emberek elhagyják a szülőföldjüket, egy jobb állás, vagy életkörülmény miatt. Láttuk a reményvesztett életet, ami öngyilkossághoz vezetett. A hetedik szoba a megváltás páratlan csodáját tárta elénk. Megrendítő példával szituálták, a megváltást, hogy Isten egyszülött fiát adta értünk, amire egyik ember sem lenne képes. Könnyes szemmel és meghatódva jártuk végig a szobákat, lelkileg megrendülve. Az utolsó hely a csendszoba volt, ahol elgondolkodhattunk eddigi életünkről, és arról, hogy hogyan kellene élnünk. A kiállítás után szabad programunk volt, amit városnézéssel és vásárlással töltöttünk. Nagy élményekben volt részem, az utazás során sok új dolgot kipróbálhattam. Megtanultam, hogy nem az öngyilkosság, vagy a depresszió oldja meg életünk problémáit, hanem egyedül csak Isten igéje. Köszönöm ezt az élményekkel telt hétvégét! :) Kovács Orsolya