Munkácsi Református Egyházközség

Egyetemes imahét Munkácson

2012-02-06 20:54:44 / Gulácsy Laura

Egy cél, több nemzet

Jó száz évvel ezelőtt ismerték fel a történelmi egyházak az ökumenikus ima fontosságát. A világ keresztény egyházai régóta elindultak az ökumenizmus útján, és 1908 óta jelentős lépéseket tettek, mégpedig az amerikai Paul Watson anglikán lelkész kezdeményezésére.

Egy cél, több nemzet

Jó száz évvel ezelőtt ismerték fel a történelmi egyházak az ökumenikus ima fontosságát. A világ keresztény egyházai régóta elindultak az ökumenizmus útján, és 1908 óta jelentős lépéseket tettek, mégpedig az amerikai Paul Watson anglikán lelkész kezdeményezésére.
XV. Leó pápa javaslatára az ökumenikus imaheteket világszerte január 16-23. között tartják.
A Szentírásban is a következő sorokat olvashatjuk: "Eggyé lenni az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban" (ApCsel 2,42)
Kárpátalján, illetve Munkácson csak a 90-es években nyílt lehetőség az Ökumenikus Imahét megtartására. Magyarok és ukránok, reformátusok, valamint katolikusok közösen áldották és magasztalták az Úr jóságát. Akkor még zsúfolásig voltak a templomok, bár akkor sem volt az Isten háza melegebb. Talán a szívekben jobban izzott a láng, és nagyobb vágyakozás volt az Úr igéje után. Meglehet, hogy az is közrejátszott, hogy az alkalom találkozásra adott lehetőséget, és bepillantást nyújtott felebarátunk templomába, szertartásába.
Idén Munkácson január 16. és 20. között került megrendezésre az ökumenikus imahét.
A görög katolikus, református és római katolikus helyszíneken kívül idén második alkalommal az ukrán református gyülekezet is bekapcsolódott eme nemes kezdeményezésbe.
Hétfőn Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök úr szolgálatát hallhattuk a római katolikus templomban. Nikodémusz és Jézus beszélgetéséből megtudhattuk, hogy: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Ján 3, 03.
Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy már itt a földön az Úrnak tetsző életet éljünk, és majd mi is olyan hittel és bizonyossággal tudjuk mondani, mint Pál apostol, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró, nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.” 2Tim 7, 8. „Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál, nélküle mázsás súly a szalmaszál is.” Idézte Túrmezei Erzsébet egyik nagyon szép istenes versét.
Kedden a görög katolikus, szerdán, csütörtökön a magyar, illetve ukrán református gyülekezetekben folytatódott az igei szolgálat. Az idei Ökumenikus Imahét pénteken a református roma gyülekezetben ért véget.
Az imahét során a lelkészek arra próbálták felhívni a hívek figyelmét, hogy az ökumenikus gondolatot, az Istenben vetett hitet, és reményt gyakorolnunk kell a mindennapi életünkben, ki kell vinnünk a közösségeinken kívülre, nem szabad csak a templom falain belül hagynunk.
Jó volt idén is újra átélni, hogy mi mindannyian az Úr gyerekei vagyunk, és ő nem személyválogató. Nem tesz különbséget magyar és ukrán, református, és katolikus között.
Jó volt találkoznunk az ukrán református testvéreinkkel is. Gyülekezetünkben hova tovább egyre több a vegyes házasság, így lehet, hogy jó lenne az ukrán gyülekezettel szorosabb kapcsolatot ápolni. A kétnyelvű Istentiszteletek révén a vegyes házasságban élő testvéreinket is jobban meg tudná talán az Úr igéje szólítani.
Hálás vagyok Istennek az elmúlt hétért. Sok áldásban részesültünk az elmúlt napok során.
Soli Deo glória!

VateR