Pünkösd ünnepére gyülekezetünk összefogásának az eredményeképpen elkészülhetett a munka, amelybe május elején belevágtunk. A parókia külső vakolása volt az eredeti elképzelés, ám végül úgy döntöttünk, hogy a munkát be kell fejeznünk...
Az egyszerűnek nem mondható feladatot egy kiváló brigád vállalta fel, név szerint Péntek Dániel, id. Vovcsok László, ifj. Vovcsok László, valamint Vovcsok Vologya.
Május 6-án kezdtek dolgozni, és két kisebb szünettel egészen május végéig folytak a munkálatok. Vakolás, spricc, lambéria, színezés. Mivel az épület meglehetősen nagy, sokáig tartott egy-egy oldalt síkba hozni, a nyílászárókat kisarkazni. Végül, Isten kegyelméből mégis elkészülhetett az épület. A kis csapat alapos és precíz munkát végzett.
A költségeket a gyülekezet magára vállalta, és közadakozásból kezdtük el a munkát. A gyülekezeti tagok sokszor valóban nagy áldozatokat hoznak az ügyért.
A gyülekezet egy komoly feladatot tudhat a háta mögött. A parókiát a kilencvenes években kezdték el építeni és 2002-re lett a belseje lakható. A külső munkálatok azonban, mint a vakolás, festés mostanáig váratott magára. Valahányszor elhaladtak a minajiak az épület előtt, mindig megjegyezték, hogy be kellene már fejezni, amit elkezdtünk… Így húzódott ez közel 7 esztendeig. Most végre büszkén tekinthetnek a parókiára, ami immáron takarosan hirdeti a gyülekezet áldozatkészségét.