2009. május 22-én mi is ott voltunk Debrecenben.
Az elõre meghirdetett programok valóban nagyon tartalmasnak bizonyultak, szinte lehetetlen volt minden helyszínre eljutni, mindenkit meghallgatni, hiszen párhuzamosan több színpadon is felléptek mind az anyaországi, mind a határon túli énekkarok, együttesek.
Az igei szolgálatot Dr. Bölcskei Gusztáv végezte, majd egy közös szabadtéri úrvacsorán vettünk részt.
A harmadik Galériát Kertész Viktória testvérünknek köszönhetjük. A képgaléria valószínûleg idõvel bõvülni fog...
Az eseményekrõl, a helyszínrõl készült képeket az alábbi galériában meg lehet tekinteni, nagyobb felbontásban a Letöltés\Képek 2009 menüpontban találhatjuk meg õket.
„Megtaláltunk titeket“
Huszonkét asztalnál, hatvanhat lelkipásztor segítségével úrvacsorázott ma, 16.30-tól a magyar anyanyelvûek református közössége a Magyar Református Egyház (MRE) Alkotmányozó Zsinata és hálaadó ünnepe alkalmából. A szabadtéri istentiszteleten Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és a MRE Zsinatának lelkészi elnöke hirdette Isten igéjét.
Prédikációjában hangsúlyozta a testvérek keresését és azok egymásra találását. Dr. Bölcskei Gusztáv beszélt az egységrõl: – Mi testvérek vagyunk. – Azt mondta mint házigazda: amit a Magyar Református Egyház a mai napon elért, nem más, csak keresés, példának hozva József történetét, Józsefét, akit a mezõn megkérdez egy ismeretlen: „Mit csinálsz itt?" – „A testvéreimet keresem."
Az igehirdetésen elhangzott: József hasonló a Magyar Egyházhoz. Álmodozó volt, akárcsak mi, pórul járt, akárcsak mi, de sok év múlásával testvéreit, akik meg sem ismerték, így üdvözölte: „A testvéretek vagyok".
A püspök utalt arra: itt nincsenek magasságok vagy mélységek, csak testvérek vannak. Álmodnunk kell, hinnünk magunkban és testvéreinkben, mint ahogy hittünk az elmúlt 50 évben, és most itt vagyunk együtt. József álmodozó volt, a testvérei realisták. Nekünk „álmodozó realistákká” kell lennünk, és keresnünk kell testvéreinket, mert „nem jó az embernek egyedül...". Ha nem a testvéreinket keressük, akkor senkit sem keresünk. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk. Ki kell állnunk a testvéreinkért. Fel kell emelnünk a hangunkat, hogy megvédjük testvéreinket, nem külön-külön, hanem együtt. Eddig kerestünk, és megtaláltuk egymást, nem kell már félni.
Zárásként arra buzdította a hatalmas számú gyülekezetet, hogy áldjuk Istent a megszületett alkotmányért, mint keretért, amely óv és véd bennünket.
Az ünnepi úrvacsorás istentisztelet szép rendben, gyönyörû napsütéses idõben – csak éppen szokatlanul nagy tömegben: a magyar reformátusság egységében zajlott. A kisebb gyülekezetek tagjai is megtapasztalhatták, hogy milyen nagy az Úr népe, mikor a Nagytemplom elõtt tolongva a tér különbözõ pontjain éltünk a szent jegyekkel.
Forrás: licium.hu