Minaji Református Egyházközség

Március idusán

2009-03-14 21:38:32 / Szimkovics Tibor

  Nemzeti dal

Évről évre összegyűlnek, ünnepelnek, emlékeznek az emberek. Azok, akiknek még jelent valamit március havának ez a keserédes napja. Évről évre felidézzük, amit az eleink tettek. Évről évre kapaszkodunk egy távolodó emlékbe, amelynek tartalma egyre idegenebb tőlünk. Márai sorai nagyon őszinték, amikor azt mondja: "...kérdik, egyre többen kérdik, hebegve, mert végképp nem értik – Ők, akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság?" Egy ilyen nap különlegessé csak akkor válik, ha valóban megértjük kik és miért harcoltak ott és akkor...

Az akkori események, mindaz, amit átéltek az emberek, egy református lelkész tollából így fakadt fel:

Tompa Mihály: A gólyához

Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsugár és síró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb, ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megutálni is kénytelen legyen!

Az ünnepet kissé beárnyékolja az ukrán nacionalisták barbár, gyalázatos viselkedése, amellyel tönkre próbálták tenni nemzetünk ünnepét. Valójában csak önmagukról állítottak ki bizonyítványt. Ez a nép, ez a nemzet - mint az kiderült - valóban nem készült még fel az európai társadalmi létre. Csak emlékeztetőül: a gyalázás után megörökített vereckei és munkácsi emlékművek, valamint az ungvári Petőfi szobor.