2010. március 6-án megyei presbiteri konferenciára gyűlhettünk egybe Ung megye gyülekezeteiből. Az alkalomnak hagyományosan a nagydobronyi gyülekezet adott helyet. Az egybegyűlteket a Presbiteri Szövetség részéről Misák Viktor megyei elnök köszöntötte, valamint Kolozsy András nagydobronyi lelkipásztor.

Az első szolgálattevőnk Balogh Attila esperes volt, aki a nyitó áhítatban a Zsolt 100,2 alapján hirdette közöttünk Isten üzenetét: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!” Az igehirdető hangsúlyozta azt, hogy Isten szolgálatát és a gyülekezeti munkát nem szabad, nem lehet kényszeresen végeznünk. A szolgálatnak örömben kell telnie, Isten ügyét hálás szívvel kell előbbre vinnünk. Ma egy olyan világban élünk, ahol az emberek szinte semmiben nem lelnek örömet, s keresztyén mivoltunknak ebben is ki kell csúcsosodnia: mi örömmel végezzük el, amit Isten ránk bízott.

Az áhítat után Török István nyugalmazott lelkipásztor és vallástanár előadását hallgathattuk meg, aki arról szólt közöttünk, mennyire fontos, hogy a presbiter a maga tisztségében munkatársa legyen a lelkipásztornak. A presbiterség eredetét, bibliai gyökereit vázolva az előadó rámutatott, milyen lényeges, hogy a presbiter elöljárója, elismert vezetője legyen a népnek, akihez bizalommal fordulnak az ügyes-bajos dolgokkal; s egyszersmind döntéshozóként is helyt kell állnia, hiszen egy közösség bizalmát élvezi. A presbiter szolgálata sokszor ott kezdődik el, ahol egy lelkésznek a lehetőségei véget érnek; sok esetben az átlagember jobban megnyílik egy hozzá hasonló cipőben járó presbiter előtt, mint akár a lelkész előtt. Ennek rendkívül fontos szerepe van a gyülekezet összefogásában, a családlátogatásban és a lelki gondozásban.
A második előadást rövid szünet után Örsi Anikó tanárnő tartotta meg közöttünk, aki arról beszélt, mennyire fontos, hogy a presbiter a lelki munkában, a gyülekezet gondozójaként is végezze a feladatát. A keresztyén lélektan szempontjait sorolta elénk az előadó, amikor arról beszélt, miképpen lehet a gyülekezet segítségére egy nyitott szívű presbiter. A családlátogatásban és lelki gondozásban fontos szerepe van a gyülekezet vezetőinek, hiszen sokszor oda is el tudnak érni, ahol a lelkipásztor útja korlátozva, gátolva van. A tanárnő beszélt a betegség és a gyász stádiumairól, a lelki gondozás alappilléreiről, s arról is, mire kell odafigyelnünk, amikor ezeket a szolgálatokat végezzük. Az előadás után sok hozzászólásban és kérdésben mutatkozott meg a témára való nyitottság a presbiterek részéről.
Az előadás után a nagydobronyi gyülekezet szorgos kezeinek jóvoltából bőséges ebédben volt részünk, s egy kis szünet után folytatódott az alkalom. Dr. Szilágyi Sándor, a Magyar Református Presbiteri Szövetség főtitkára mutatkozott be a plénum előtt, s elmondta, milyen nagy öröm számára, hogy köztünk lehet, hiszen életében először van alkalma nem csak átutazni Kárpátalján, de meg is állni, sőt szolgálni közöttünk. Egy számítógépes prezentáció segítségével röviden ismertette előttünk a Magyar Református Presbiteri Szövetség munkáját, céljait és a jövőre nézve való terveit; s egy kicsit belepillanthattunk az anyaországi presbitertestvérek életébe és szolgálatába. Felszólalt közöttünk Gyurkó Miklós is, aki Kárpátaljai Református Presbiteri Szövetség frissen megválasztott elnöke. A Zsidókhoz írt levél 13. részének 17. versével köszöntött bennünket: „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.” A Szövetség elnöke röviden elmondta, milyen felelősség van rajtunk, akiket az Isten elöljárókká tett, a gyülekezetek gondozóivá, s akiknek a szolgálatát számon kéri majd az Úr. Bíztatott, bátorított bennünket, hogy a ránk bízottakat végezzük tiszta lelkiismerettel.

Dr. Szabó Dániel is köszöntötte az egybegyűlteket, és egy néhány szóban kifejezte örömét a Kárpátalján megmozduló presbiteri közösségek miatt, s egyben felelősségvállalásra buzdított a presbiteri szolgálatban. Néhány példával a világban zajló eseményekből rávilágított arra, mennyire különleges helyzetbe kerülnek a mai időkben szolgálatot vállaló emberek. Kiemelten is szólt arról, hogy a kárpátaljai világ mennyire másként élte meg az elmúlt időket, a kommunizmus éráját, amikor is történelmi helyzetünkből adódóan belekerültünk a szovjet birodalom vérkeringésébe, míg az Anyaország elszigetelten élte meg ezt a negyven évet. Éppen ezért a mi missziói látásunk és a keleti világgal való kapcsolatunk merőben más, s éppen ezt a különleges pozíciót használhatja fel Isten a maga mennyei céljaira. Végül Horkay László nyugalmazott püspök tartotta meg közöttünk a záró áhítatot, miután a presbiter testvérek elbúcsúztak, és hazaindultak. Istennek legyen hála ezért az alkalomért is!