Az 1872-es esztendő nagy változást hoz életébe. Ekkor kezdik el szervezni az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíciót. Ebbe a rendkívül fontos tudományos vállalkozásba ajánlották professzorai hajóorvosnak Kepes Gyulát. Ő maga állította össze a kutatóhajó háromévi élelmiszerkészletét, melyet javaslatára skorbut elleni vitaminhordozókkal is kiegészítettek. Az expedíció 24 fős személyi állománnyal és 6 szánhúzó kutyával június 13-án indult el Brémából a Tegetthoff nevet viselő kutatóhajóval, hogy az Északi Jeges-tengeren az Észak-keleti átjárót felkutassa. Ám a hajót fogságba ejtette a jég. A hosszú sarki éjszakában -50C fokos átlaghőmérsékletben kellett áttelelniük. A következő év augusztusában addig soha nem látott szárazföldet pillantottak meg, melyet Ferenc József Földnek neveztek el. A szélsőséges viszonyok miatt a szigetek teljes feltérképezése hónapokat vett igénybe. A felfedezőút vezetői tisztában voltak azzal, hogy külső segítség hiányában maguk is elpusztulnak, ezért elhatározták, hogy a jégmezőn át gyalogosan távoznak. 1874 májusában három csónakot felmálháztak, melyeket kutyáikkal vontatva elindultak déli irányba. A csónakokat hol szánként, hol kompként használva elérték a jéghatárt, ahol csónakba szállva tovább eveztek. Augusztus 24-én a Novaja Zemlja egyik öblében két orosz bálnavadászhajót pillantottak meg, melyek egyike a norvégiai Vardö kikötőjébe vitte az akkor már rég halottnak hitt vállalkozás tagjait. Megérkezésükkor az expedíció sikere világszenzációvá vált. A felfedezőút 812 napig tartott. Kepes Gyula tudásának köszönhetően, a nagy nélkülözések ellenére, egy fő kivételével mindenki megmenekült, ami az orvostudomány akkori állapota szerint egyedülálló bravúrnak számított.

– Ha végigtekintünk Kepes Gyula kalandos életén és tudományos pályafutásán, önkéntelenül is ablakot nyitunk az örökké változó és fejlődő világra, miközben azzal szembesülünk, hogy bizony, mi magunk, egy peremvidéki település lakóiként is részesei, alakítói lehetünk a folytonos fejlődésnek, tudományos és kulturális környezetünk alakításának. Nem kell hozzá más, mint tudásszomj, véghetetlen szorgalom, akarat és hit mindenekfölött. – Fogalmazott Kepes Gyula életútját ismertetve Vári Fábián László költő.

A vasárnapi igehirdetés után a református gyülekezet jelenlétében leplezték le a Györfi Sándor szobrászművész által készített faragott kőtáblát, melyen Kepes Gyula arcképén túl térben és plasztikában megjelennek a jégtáblák, és a hajó, mely a jég fogságába került.

– Fontos, hogy a magyar települések Kárpátalján a múltjukat ismerve megbecsüljék azokat az elődeiket, akik a népükért, az emberiségért hatalmasat tettek, akik előrébb vitték, könnyebbé, szebbé, gazdagabbá tették az életünket. – Hangsúlyozta Zán Fábián Sándor püspök, a település lelkipásztora.

Ezt az üzenetet erősítette beszédében Györfi Sándor szobrászművész, aki a nemzeti emlékezet napszámosaként teljesen ingyen tett eleget a gyülekezet felkérésének. „Tulajdonképp a köszönetemet is szerettem volna kifejezni a közösségnek, mely itt őrzi a magyarság értékeit, akik a magyar nyelv, tudat és kultúra még megmaradt üzenetében élnek, s telnek hétköznapjaik. S helyben maradtak. Mert csak a helyben maradó népek tudják őseik kultúráját megőrizni. Ezt szeretnénk önök által is üzenni Európának: a saját kultúránk üzenetével, megbecsülésével tudjuk megmenteni a mi magyarságunkat is." – Mondta el újságírói kérdésre válaszolva a szobrászművész.

Az ünnepségen nemzeti hőseink emlékének ápolására, példájuk követésére buzdította a gyülekezetet Erdélyi Péter beregszászi magyar konzul. Az emléktáblát a település egyik legrégebbi épületén helyezték el, melyet a falu központjában egy közösségi tér kialakításával tettek méltóvá a helyiek. A parkosítás a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával jött létre.

Fábián Katalin