Már istentisztelet előtt nagy volt a készülődés: a kántorok – Kovács Sándor és felesége, Erika – által vezetett gyermekkórus és zenekar izgatottan hangolt, majd virággal kezükben sorfalat álltak, úgy fogadták énekszóval lelkészüket. S fennállva fogadta a gyülekezet is, közösen énekelve: „Ha visszanézek, a megtett útra…” Vers, zenés népi köszöntők, énekek, majd a következő meglepetés: a szószékre az egykori debreceni kollégiumi szobatárs, a barát, Kelemen Norbert (Magyarország) lépett fel. Aki igehirdetésében a Krisztus-követés fontosságát hangsúlyozta, ami elsősorban a hűségben nyilvánul meg. Arra figyelmeztetett, hogy ha Istent követjük, ha elfogadjuk a küldetést, nem tehetjük hiteltelenné Azt, Aki küldött. Húsz éve a csodák mezején jársz, fogalmazott a lelkész az ünnepelthez fordulva. Rád sok bízatott, s te nem ástad el az Istentől kapott tálentumokat, hanem használod azokat. Sok teher, gond nehezedik a válladra lelkészként, püspökként, de Ő erőt is ad a feladatok elvégzéséhez, s mindig kirendeli azt, amire szükség van. Olyan elődök nyomdokain haladsz, akik kinyitották az ajtókat, ezért hálát kell adnunk.

„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik” (Péld 17, 17) – utalt köszöntőjében az egymás melletti kiállásra a megpróbáltatások idején Zsukovszky Miklós, a diákkori jó barát, aki elismeréssel szólt a jubiláló lelkész munkájáról. Amit tettél a gyülekezetért, azt örömmel tetted, nem torpantál meg a nehézségek előtt, vállaltad a terheket, soha nem adtad fel a megkezdett harcot, fogalmazott az esperes. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Nagy Béla főgondnok is, aki a szeretet, az összefogás fontosságát hangsúlyozta, s Pál apostol Timóteushoz írott szavaival köszöntötte a püspököt: „…maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad”.

Ma itt a templomban, és Kárpátaljára érkezve is azt érzem, hogy itt van az Úr Isten és a szeretet is vele együtt, fogalmazott köszöntőjében Pál Sándor. Az egymásért érzett felelősség, a kitartás az az út, amit kaptunk, s Kárpátalja nincs egyedül, mert ilyen vezetői vannak, mondta a Magyar Református Szeretetszolgálat vezetője.

„Veled van Isten, az Úr, ő erős és megsegít…” – köszöntötte az ige szavaival az ünnepeltet Győri Katalin, a Kőszikla Alapítvány munkatársa. Isten a megelőlegezett szeretetével megtalált téged, s azt ígéri, nem rak rád nagyobb terhet, mint amennyit elbírsz, veled van mindig, s még a nehézségeket is a javadra fordítja, szólt a biztatás.

Nagy Szabolcs az egykori segédlelkészek nevében a püspök emberségét emelte ki. Id. Pocsai Sándor, a csongori Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió lelkésze az alázat, az Isten előtti térdhajtás fontosságára hívta fel a figyelmet, aki a családtól megértést kért, hisz a lelkész, a püspök, a családfő egy testben csak egy helyen lehet, a gyülekezetet pedig az imaháttér biztosítására buzdította.

A gyülekezet mindezek mellett azért is hálát ad, hogy értük is vállalja a terheket, hogy építi és vezeti ezt a családot, fogalmazott Menyhárt István segédlelkész, aki nem csupán a moderátor szerepét vállalta el, de a szervezésből is derekasan kivette részét. A gyülekezet nevében Orosz Zsolt presbiter köszöntötte a lelkészt. Ajándékba kristálytömbbe gravíroztatták a templomukat, s mellé rávésették: Továbbra is számítunk rád. Kovács Sándor felolvasta és átadta azokat a köszöntőket, melyet levélben küldött el Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere és Orbán Viktor kormányfő. Kovács Erika átnyújtotta azt az emlékkönyvet, amely az elmúlt 20 év eseményeiről számol be képekben, szövegben, s azzal a mondattal zárul, hogy merjen álmodozni, s mi leszünk azok megvalósításának eszközei.

Zán Fábián Sándor köszönő beszédében kifejtette: úgy érzi, ez az ünnepség még több kötelességet és feladatot ró rá, a gyülekezet mintegy figyelmeztette, hogy az Isten dicsőségére tett dolgait megbecsüli. Elmondta, milyen áldott hátteret jelent számára ez a gyülekezet, s reményét fejezte ki, hogy Isten segítségével sok csodát érhetnek még meg együtt. Azért imádkozom, mondta, hogy Isten ki ne engedjen a kezéből, hogy odaadó, hűséges szolgája legyek az én Uramnak.

A hálaadó istentisztelet nemzeti imánk eléneklésével ért véget, majd a presbitérium egy nagy, közös, családi ebédre invitálta a megjelenteket.

Marton Erzsébet