A gyönyörű májusi napon ismét felhangzott a konfirmandusok fogadalomtétele, mely vallást tesz sok ifjú hitéről, elkötelezettségéről mennyei Atyánk, Megváltó Jézus Krisztusunk iránt. Így történt ez Mezőváriban is, ahol 18 fiatalhoz hasonlóan 20 idősebb gyülekezeti tag is lelkesen és örömmel fogadott hűséget Isten és ember előtt s fejezte ki ragaszkodását Megváltónkhoz és Református Anyaszentegyházunkhoz.

Idős fejjel minden egyes ifi konfirmáció alkalmával egy hiányérzés volt bennünk, hisz mi nem konfirmálhattunk. Templomba is évekig úgy mentünk, hogy előbb körbenéztünk, osonva, mint aki valami rosszra készül. A hitoktatást, általában, a szülők végezték, akiknek köszönhetően (sok hiányosság ellenére) talán a legfontosabb a szívünkbe íródott, vésődött: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Máté 10,32-33)

Ezért fogadtuk lelkesen a hírt, hogy felnőtt konfirmáció indul, ahol ki milyen okból elmaradt lehetőségeit pótolhatja. A hetente tartott foglalkozásokon, melyek meleg, meghitt, családias légkörben zajlottak a helyi parókián, Menyhárt István tiszteletes segítségével egyre többet tanultunk a Heidelbergi Kátéból, mélyítettük ismereteinket a Bibliából, új énekekkel dicsérve kerültünk egyre közelebb a kegyelmes, szerető Úr Istenhez és egymáshoz is. Napról napra erősödött bennünk az elhatározás, a hit, a bizonyosság, amiről tiszta szívvel, boldogan, mély meggyőződéssel tettünk vallást református gyülekezetünk színe előtt:

„Hogy sem halál, sem élet, sem démonok és semmilyen hatalmasság,

Sem amik most vannak, sem amik jönni fognak,

Sem magasság, sem mélység többé már.

Soha semmi, semmi nem választhat el örökké tartó szerelmedtől.

Istenem, amit adtál te egyetlen fiadban, a mi Urunk, Jézus Krisztusban.”

Legyen áldott az Úr neve érte.

2014. június 1.

Mezővári felnőtt konfirmandusok.