Mély és személyes tapasztalatokkal színesítették az együttlétet azok a bizonyságtevők, kiknek életében csodával egyenlő változás történt. Barta Elemér (Újlak) sokak emlékezetében úgy maradt meg, mint az a férfi, aki végső soron a padlót, majd a plafont is eladta a feje felől; maradt egy ágy, egyetlen szék, s az élete, amit eldob, ha Isten nem lép közbe... Molnár Valentina (Keresztúr) azzal kezdte mondanivalóját, hogy testileg ugyan 55 éves, de lelkileg 12 éve született újjá, s közben önzőségét megelégedettségre cserélte. A közel 400 fős hallgatóság előtt mondta el: Szeretlek, Uram… Szocska János (Bulcsú) arról beszélt, hogy az ital miatt megjárt fogdát és józanítót, majd keserűen tudomásul vette: ebből nem lehet kigyógyulni soha. De Isten orvosolta sérüléseit, s ugyanez az ember ma imával kel és fekszik… Bacsi Margit (Újakli) elmondta, nem törődött semmivel, már hajnalban azon volt, hogy legyen elég bor, amivel végül pokollá tette gyermekei életét, s megutálta saját magát. Csongorra kellett elmennie, hogy azt hallja: van bocsánat…

Jézus tud együttgondolkodni velünk a nyomorúságainkban. Belelát a szívbe, és nem marad közömbös – hangzott id. Pocsai Sándor igehirdetésében, amit a Jn 2, 1-től 12-ig terjedő versek, a kánai menyegző alapján tartott. A történet valamennyi szereplőjétől tanulhatunk valamit, mondta. Máriától elsősorban azt, hogy a hívő ember mindenütt okkal van jelen, mert Isten valamit vagy valakit rá bíz. Másodszor, hogy ő a problémát Jézus elé tette, és folytatta a dolgát, amit nekünk is utánoznunk kellene. A második személy, akinek jelenlétével foglalkozni kell, maga a Mester, aki azért vesz részt az esküvőn, hogy ott megtegye az első jelet: a víz borrá változtatását. Jézusra az elfogadott meghívások miatt rásütik, hogy ő a bűnösök barátja. A csendesdélutánok is ilyen alkalmak: a bűnösök találkozója a Mesterrel, fogalmazott az igehirdető. A szereplők harmadik csoportja a névtelen szolgáké, akik az értelemnek ellent mondva megtöltötték a vedreket, s nem kérdeztek vissza. Utoljára a balga násznagyról beszélt a lelkész, aki nem találkozott Jézussal, bár a közelében történt meg a csoda. Hasonlóképpen járhatunk, ha ugyan megkönnyezzük a megható élettörténeteket, de nem kérdezzük meg, ki volt az, aki csodát tett. A bor megaláz, ellenben aki a Szentlélek édes borát kapta, teljes az öröme. Isten olyan örömöt ad, amit nem kívülről kell bevinni a szervezetbe, hanem belülről árad kifelé, fogalmazott a lelkipásztor.

A szolgálatokat Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke, helyi lelkipásztor köszönte meg. Isten dicsőségét hirdették, akik bizonyságot tettek és igét is hirdettek – mondta –, mert Isten csodálatos tetteiről számoltak be, arról, hogy Ő most is él, és szabadítást tud adni mindazoknak, akik hozzá menekülnek. Biztatott és bátorított mindenkit: rabságaikból meneküljenek az Úrhoz, mert Nála van megoldás a szenvedélyekre, a hitetlenségre. Mert minden bűnnek, nyomornak forrása a hitetlenség.

A gyülekezet azonkívül, hogy imaháttérrel szolgált, szeretetvendégséggel is készült erre a napra, amit a parókia udvarán terítettek meg a közelről és távolról érkezők számára.