Farkas Natália vagyok, Kárpátaljáról. Januártól önkénteskedem Budapesten, a ,,Halacska” Református Óvodában.
Így, március elején, azt mondhatom: elég gyorsan telnek a napok. Szeretek az óvodában szolgálni, legfőképpen azért, mert nem vagyok egyedül. A gyerekek nagyon aranyosak. Már rögtön az első napon volt egy örömteli élményem, amikor az egyik kislány odahívott az asztalához azért, hogy együtt ebédeljünk. Váratlan, de nagyon kellemes megtapasztalás volt, annál is inkább, hogy a kislány egyáltalán nem ismert engem, azelőtt sohasem találkoztunk. Nagyon jól esik, amikor a gyerekek odajönnek hozzám és random elkezdenek mesélni magukról vagy – igazság szerint - bármiről. Örülök, hogy fontosnak tartják megosztani velem az élményeiket.
Előfordul néha, hogy nehéz; nem minden nap ,,…csak játék és mese az élet…”. De ilyen helyzetekben mindig kitalálok valamit, hogy könnyebbé tegyem. Ha valami nem sikerül, akkor keresek egy másik megoldást, igyekszem megtalálni a másik járható utat. Már ez alapján is nyilvánvalóvá válik számomra, hogy fejlődtem magamhoz képest; és ez már önmagában is elég jó.
Jelen pillanatban úgy érzem, hogy még nagyon sok élmény vár rám. A dolgok folyamatosan alakulnak, s én igyekszem a lehető legtöbbet megragadni ebből és előnyömre fordítani. Kíváncsian és érdeklődve várom, mit tartogatnak számomra az előttem álló hónapok!