Viktória Hein vagyok és Nagyberegen, a református közösség önkénteseként szolgálok 2015 októbere óta, egészen a következő év júliusáig. Itt főként a cigánymisszióban veszek részt, ami azt jelenti, hogy minden nap reggel 7 órakor kelek és a napomat az óvodában kezdem. Általában négy órát töltök a gyerekkel ott. De ezen kívül, kétszer egy héten, délutánonként, a fiatalokkal foglalkozom. Valamint idős hölgyeket látogatok, akikkel beszélgetni szoktam és besegítek nekik a ház körül. Mindezek mellett, néha angol órákat adok a gimnáziumban. Hat és tíz év közötti gyerekekkel foglalkozom az oviban, sokat éneklünk, játszunk és kézimunkázunk az időjárástól függően. Az eltelt rövid idő után már elmondhatom, hogy nagyon megszerettem őket és már tudom, hogy az óvónők munkáját semmiképp sem kell alábecsülni, mert meséket mondani egy idegen nyelven vagy épp elmagyarázni a különbséget a számok és betűk között, tény, hogy nem könnyű.

Mielőtt idejöttem, nem gondoltam, hogy azok az emberek is lehetnek soványak, akik nagyon sokat esznek. Itt azt vettem észre, hogy akárhová megyek, mindenhol nagy adagokat esznek, de ez nem feltétlenül látszik meg rajtuk. Megemlíteném, hogy Nagyberegen van egy szakács, aki nagyon finomakat főz és mindig van bőven repeta is. :) Ami még nagyon érdekes volt számomra, hogy amiről mindig is azt gondoltam, hogy inkább Európa másik felén jellemző, az épp úgy itt is rendkívül elterjedt, ez pedig nem más, mint a teázás.

Úgy hiszem, el kell mondanom néhány dolgot az itteni gyülekezetről, mert hát gyakorlatilag ők alkalmaznak. Minden Vasárnap elmegyek az istentiszteletre és azt kell mondanom, hogy ez idáig csupán kevés eltérést találtam az itteni és az én otthoni gyülekezetem között. Azonban a nyelvtudásom fejlődése ellenére is nehéz megérteni a 'gyülekezeti nyelvhasználatot' (bár az én kezdeti tudásom sokkal jobb volt, mint a többieké, mivel félig magyar vagyok).

Általában, amikor beszélgetek az itteni emberekkel, ők mindig nagyon rendesek és eltekintenek a nyelvtani hibáimtól és ráadásul mindig a legegyszerűbb nyelvezetet használják. Az a tény, hogy a magyar nyelvtudásom fejlődik sokban köszönhető Vikinek, a nyelvtanárunknak, aki minden csütörtök reggel egyengeti tanulásunkat. Úgy látszik elég sikeresen.

A többi önkéntessel töltött nyelvtanórákon kívül nagyon sok más közös programot is szervezünk. Már kétszer vettünk részt egy kiránduláson a Kárpátokba a beregszászi közösséggel és például a legutóbbi utazásunkkor egy kicsit messzebb merészkedtünk és bejártuk a balkáni országokat.

Összességében, én és a többiek is nagyon jól érezzük magunkat itt és hálás vagyok azért, hogy egy évet                                                               Ukrajnában tölthetek.