Isten kegyelme által 2012.augusztus 27-én elkezdtem németországi önkéntes munkámat és az Ő segítségével immáron fél éve élek itt. Ez alatt az idő alatt az ország és az itteni élet csupán töredékét tudtam megismerni, ezen beszámolómon keresztül próbálom élményeimet és tapasztalataimat megosztani a kedves kaszonyi gyülekezeti tagokkal.


Kicsiny hazánkban még elég új keletű dolognak számít egy önkéntes évet rászoruló emberek között akár otthon, akár más országban végezni. A lehetőségre Radvánszky Ferenc tiszteletes úr hívta fel a figyelmemet, ezután a helyi irodán, szemináriumokon és interjúkon keresztül egyenes út vezetett Németországba. Hessen tartomány fővárosában, a félmilliós Rajna-menti Wiesbadenbe kerültem. A helyi német szervezet gyönyörű összkomfortos lakással és két magyarországi velem egykorú lakótárssal ajándékozott meg. Kezdetnek kaptunk pár napot, hogy megszokjuk egymást, az új életünket, a német levegőt és aztán kezdetét vette a munka. Lakótársaimmal együtt öregek gondozásában voltunk elhelyezve három különböző területen, a város 3 különböző pontjain.

Az országban egymást érik az öregeknek létrehozott otthonok. Szinte egy nagymama és nagypapa sem él a családjával, amit ők teljesen természetesnek vesznek. Persze, ha az itthoni viszonyokról mesélek nekik, szomorúság csillan meg a szemükben, mivel nekik az olyan együttélési forma, hogy a szeretteikkel lehetnek, nem adatik meg.

Hétfőtől péntekig 8 órás munkaidőben foglalkozom a lakókkal két közvetlen önkéntes munkatársammal, illetve többi gondozóval és nővérrel együtt. Az én feladatom az, hogy a lakók a lehető legtartalmasabban töltsék mindennapjaikat. Értesítjük őket a különböző foglalkozásokról, mint tornaóráról, koncertekről, zeneórákról, Istentiszteletekről és természetesen velük is tartunk. Ezen kívül sajátos foglalkozásokat is tartunk: együtt megyünk vásárolni, sétálni; én például minden nap zongorajátékkal szórakoztatom őket. A szolgálatban nagy örömet találok. Egy mosoly vagy egy ölelés a néniktől, bácsiktól egy őszinte beszélgetésért, vagy egy kedves gesztusért egész heti töltést kapok. Itt tanultam és tapasztaltam meg igazán azt, hogy a szeretet olyan dolog, amelyet ha szétosztunk, még több lesz belőle.

Az otthonban kb. 150 ember él. Vannak teljesen önellátóak és mozgásképtelenek, akik sem magukról, sem a külvilágról nem tudnak semmit. A másik nagy élményem: a lakók élménybeszámolói. Ismerek olyan nénit, aki Harkovban volt 5 évet koncentrációs táborban hadifogolyként, Titóval keringőzött, Hitlerrel beszélt, Vilmos császárral fogott kezet, akinek a bátyja Rommel seregében Afrikában harcolt.

Következő pontként a német emberek mentalitásáról szeretnék beszámolni. A társadalomra az erős multikulturalizmus jellemző. Európában a lehetőségek országaként tartják számon. Szinte minden kontinensről van ismerősöm, őket általában a nyíltság, a segítőkészség jellemez. A németekkel, akikre a tisztaság, fegyelem, rendszeretet, pontosság, egyenesség jellemző, már kicsit más a helyzet. Véleményüket nyíltan kimondják, nemzetiségükre büszkék, elég zárkózottak, sok idő kell, hogy megenyhüljenek. Megéltem egyaránt negatív és pozitív dolgokat. Nem sok közvetlen német munkatársam van sajnos, mivel a németek irodán kívül nem igazán dolgoznak, az ilyen dolgokat a külföldi, főleg török vendégmunkások végzik. Egy közvetlen német munkatársam van. Ő csak decemberben volt hajlandó az én „Hogy vagy?” kérdésemre nem egyszavas választ adni. Jelenleg is, ha beszélgetünk, érezteti velem, hogy ő német én pedig keleti vagyok. A többség szerencsére nem így viselkedik, szert tettem több rendkívül kedves és segítőkész német barátra.

Ebből kifolyólag honvágyam már nem igazán van. Az első két hónap persze rengeteg nehézséget tartogatott számomra, 18 évesen idegen országban, idegen nyelven 1000 km-re a szeretteimtől élni, dolgozni, tanulni, segíteni nem könnyű feladat. A próbák azonban csak megerősítettek engem.

Sajnos azt kell mondanom, hogy én nem kerültem keresztény környezetbe. A közelemben lévők nem veszik ezt a dolgot komolyan. Itt ismerkedtem meg először több ateista emberrel. A nyelvtudásomhoz mérten próbálok beszélni Istennel kapcsolatos dolgokról, de legtöbbször süket fülekre találok. Próbálok ebben a környezetben is olyannak megmaradni és olyan értékeket képviselni, amiket otthon és a református líceumban tanultam. Az otthonban én lettem a hitélettel kapcsolatos események koordinátora.

Magáról az országról szeretnék pár mondatban szólni. A tipikus német tulajdonságok, mint pontosság, tisztaság, rendszeretet tükröződnek a gazdaságon, az infrastruktúrán stb. keresztül. Az utak minősége kiváló, a régi házak gyönyörűen fel vannak újítva, szemetet szinte sehol nem látunk. Többnyire kisebb nagyobb városokkal találkozhatunk, nagy az urbanizáció mértéke, falvak csak elvétve láthatóak. A térség rengeteg természeti szépségben bővelkedik. Ezt a térséget tartják Németország egyik legszebb vidékének. Wiesbaden gyönyörű házai, a Rajna, a Loreley, Frankfurt lenyűgöző felhőkarcolói, a fakazettás házak, kastélyok Hessen tartomány leglátványosabb színfoltjai.

Itt véget is ér élménybeszámolóm. A félév alatt sok tapasztalatot, kihívást, sikerélményt és kudarcot könyvelhetek el magamnak. Remélem, hogy augusztusig még több dologgal fog látóköröm szélesedni. Hiszem azt, hogy az itt szerzett tapasztalataimat majd otthon is tudom hasznosítani. Első lépésként budapesti egyetemista éveim alatt egy helyi otthont szeretnék rendszeresen látogatni, hogy a német gondozói munkában szerzett tapasztalatok által tudjam gazdagítani az ott élők mindennapjait.

Innen, Németországból kívánom Isten áldását Kaszony lakosainak életére, hitben való gazdagodást és egymás hite által való épülést, amiért én innen is imádkozom!







Szimcsera Szílvia