De nem csak ők, hanem mi, kaszonyiak is részt vettünk ezen az alkalmon, ugyanis mintegy 25-en képviseltük községünket az eseményen.
Az üzenet, amit a református egyház a családok minden generációjához igyekezett eljuttatni ezen a rendezvényen: Soli Deo Gloria! - Egyedül Istené a dicsőség!
Ezt a témát vezette be nyitóáhítatában Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke. A mai válságos időkben, amikor emberek támadnak egymásnak, népek harcolnak népek ellen és keresik a maguk dicsőségét, nagyon fontos, hogy újra megértsük az Ige szavát, amit Ézs 42, 8. verse alapján vett alapul az igehirdető: „Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.»
Az áhítat után dr. Bölcseki Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke imádkozott és adta át üdvözlő szavait.
Életünk végső és abszolút célja, hogy Istent magasztalja. - ezt már dr. Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora, Aranygyűrűs teológiai doktor mondta szintén a témához kapcsolódó előadásában. Több értékes gondolat közül kiemelnék egy igazán fontosat, amely hozzánk, kaszonyiakhoz és természetesen a teljes kárpátaljai néphez igen érzékelhetően szólhat: A határon túli egyháztesteket, azokat, akik a végeken élnek, szolgálnak, kitartanak és küzdenek,ezeket a kenyér héjához hasonlította a szónok. Néha az anyaország olyan, mint a kenyér belseje: puha, erőtlen. A peremvidék pedig, mint a kenyér héja: néha talán durvának tűnik, de ez a rész tartja egyben a testet. Ilyennek kell lenni nekünk, itt élő magyar reformátusoknak: makacsul kell ragaszkodni keresztyén értékeinkhez, nem feladva azok erkölcsi tartását, megtartó erejét és azt az erős hitet, hogy bármilyen körülmények is lesznek, tudjuk és valljuk: velünk az Isten.
Az előadást követően egy erőteljes bizonyságtételt halhattunk Petrusinec Volodimirtől (főgondnok, Máromaros-Ugocsa Egyházmegye), aki mint 4. stádiumban lévő rákos beteg megélte Isten hatalmas szabadító munkáját és most gyógyuló stádiumban van. A küldetése, hogy azt, amit megtapasztalt és megélt a betegsége folyamán, minél több emberrel megossza, hogy így minél többen megismerjék, milyen csodálatos Istenünk van.
A családi csendesnap főszemináriumát Balog Zoltán miniszter, református lelkész tartotta A keresztyén ember felelőssége címmel. Mielőtt erre választ kaphatnánk, tisztáznunk kell, kik is vagyunk valójában, fogalmazott, majd a Heidelbergi Káté szavaival megadta a választ: Jézus Krisztus tulajdona vagyunk. Ez a tudat belső szabadságot ad, amire nagy szükségünk van, amikor hiányzik a külső szabadság, amikor érezzük, hogy nem mi döntünk, hanem mások döntenek felettünk.
A rendezvény további részében átadták a Nagyberegi Református Líceum új kollégiumi szárnyát, különböző szemináriumokon vehették részt a gyerekek, fiatalok, családosok, szépkorúak.
A délután folyamán, a nagyszínpadon énekkel dicsőítette az Istent a Vári Református Gyermek- és Felnőtt kórus, a KRISZ-együttes, a Hajnalcsillag és a Hozsánna keresztyén ifjúsági együttes, valamint az Újbátyúi és Bátyúi Vegyeskar.
Az alkalom zárásaként evangelizációra került sor, ahol ismét Zán Fábián Sándor püspök szolgált.
Akik ott voltunk, megtapasztalhattuk azt, hogy milyen csodálatos Istenünk van, és hogy megőrzi az ő népét. Megtapasztaltuk a közösség erejét, a hitbeli és nemzetbeli összetartozás fontosságát, a megújulás lehetőségét és kötelességét, valamint azt, hogy ha valóban Istennek adjuk a dicsőséget, hiszünk abban, hogy ő megóv és gondot visel rólunk, akkor bármilyen körülmények is várjanak ránk, megtartatunk, mert „Velünk az Isten"!
Pataki Gábor (Küldetés c. lap nyomán)