Kötelességünk emlékezni a több mint másfél évszázada történt eseményekre. Emlékeznünk kell arra, hogy egykoron elődeink miképpen harcoltak a Hazáért és a Szabadságért. Március 15-én az Eötvös-kastély adott helyet a kaszonyi református gyülekezet emlékestjének, ami az Istentisztelet után következett. Az igei alkalmat követően a mai Kárpátalja területén egykor zajlott eseményekről, a szabadságharc helyi katonáiról, hőseiről beszélgettünk. Amint Radvánszky Ferenc lelkipásztorunk elmondta, egy népnek, nemzetnek a történelmét és mindennapjait az igazságra kell építeni. Az Istenbe vetett szilárd hit és az igazság kell legyen az alapja a nemzetépítésnek. Az egykor élt forradalmárok és szabadságharcosok előtt egy olyan szabad Magyarország képe lebegett, amely ugyancsak az Istenbe vetett szilárd hitre és az igazságra épült volna. S bár a szabadságharc elbukott, olyan közvetett eredményei voltak, melyeknek köszönhetően Nemzetünk meg tudott maradni, sőt a 19. század utolsó évtizedeiben képes volt gyarapodni, fejlődni és magába fogadni azokat a népelemeket, melyekkel a Kárpát-medencében együtt élte mindennapjait. A szabadságharc örök tanulságul szolgál számunkra: egy nemzet a legnehezebb órákban is egymással összefogva képes lerázni magáról az igát és ellen tud állni egy nála szám szerint nagyobb, de erkölcsileg gyengébb hatalomnak. Az ellenállás ugyanis nem szűnt meg Világos után, a Nemzet néma gyásza a passzív ellenállásban, az együtt nem működésben öltött testet, ami végül egyezkedésre késztette az osztrák uralkodót.
BCs