Az ügyes kezek már előző nap hozzákezdtek az érett szilva szedéséhez. Ezt követően hozzáláttak a szilva átmosásához, majd következett a kimagolása, mely tevékenységből több gyülekezeti tag is kivette a részét.
Másnap, aztán, nekiláttunk a közös lekvárfőzéshez. Az üst, a pince előtti félig fedett területen lett felállítva, figyelve a szeptemberi időjárás viszontagságaira és változékonyságára. Istennek hála, abba az időszakba, amikor ezt a tevékenységet folytattuk, nagyon jó volt az idő és így mi is jó hangulatba fogtuk meg az üst keverőjének a végét.
Eközben a konyhán sült a finom fánk, amit a már frissen kifőtt ciberével ízesítve lehetett elfogyasztani. Mondani sem kell, hogy mindenkinek nagyon ízlett. Annyi sok volt a szilva, hogy egyszerre nem fért az üstbe, így két adagban főztük a lekvárt. Egyik kézből a másikba került a kavarófa, majd pedig estére az ifisek is megérkeztek, így ők is kivették a részüket a munkálatokból. Hordták a vizet, mosták az üstöt.
Késő este volt, mire a fazekakba került a lekvár és hazamehettek az elfáradt, de ugyanakkor jókedvű „munkások" (bár még a fiatalok ezt követően is egy jó hangulatú játékestet szervezetek maguknak - szerk.).
Ezúton is köszönetet mondunk mindenkinek, aki bármiben is részese volt ennek a szép és hasznos hagyományunk idei megvalósításában.
Isten áldja további életünket!
Veres Ágnes