Mezőkaszonyi Református Egyházközség

Evangelizációs hét Bótrágyon!

2013-05-07 08:29:47 / Pataki Gabor

EVANGELIZÁCIÓS HÉT BÓTRÁGYON

 

Hálát adunk az Úrnak, hogy 2013. április 8-12 között újra megszervezhettük evangelizációs hetünket, melynek mottója „Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, jöjj a messze tájról, ó jöjj haza”. Ez nagyon fontos esemény gyülekezetünk életében, mert megtapasztalhatjuk azt a kegyelmet, hogy Isten szól és hív mindnyájunkat. Vár minket az Ő szeretetével, vigasztalásával, bármilyen messze is vagyunk, Hozzá hazatérhetünk újra. A hét folyamán Mező Miklós, bakosi-újbátyui lelkipásztor, szolgált. A rendezvényen szervezett és önkéntes alapon a kaszonyi gyülekezetünk is részt vett (a szerk.).

Egész héten a Lukács 24, 13-35 igeszakasszal foglalkoztunk részekre felbontva. A történet az emmausi tanítványokról szólt, akik ünnep után Jeruzsálemből a 11 km-re fekvő Emmausba tartanak visszafelé. Szívükben reménytelenség, csüggedés, szomorúság volt. Sokszor az ember is ezt éli meg: a lelki sötétség, reménytelenség állapotát és ilyenkor az élete is rossz irányba halad. De milyen nagy kegyelem, hogy Isten mindent megtesz azért, hogy kiemeljen a sötétségből és a helyes irányba vezessen.
A történetben Jézus a tanítványok mellé szegődik, de ők nem ismerték fel. Jézus maga keres minket, csatlakozik hozzánk, akkor is mellettünk van, amikor nem tudunk róla, éreztetni akarja velünk, hogy nincs ok a reménytelenségre, csüggedésre, mert Ő a kezébe akarja venni az életünket.
Második este ismét szép számmal megtelt a templom. A szomszédos gyülekezetekből is érkeztek vendégek. Istentiszteletünk elején a Dalárda kedves énekhangjai csendültek fel, akik a keresztről, Jézus gyógyító szeretetéről énekeltek.
Az igehirdetésben folytatódott a történet a Lukács 24, 13-24 alapján. Miután Jézus a tanítványok mellé szegődött, elkezdte kérdezni őket, hogy miért szomorúak. És hagyta, hogy elmondják, hogy mi bántja őket, hogy kiöntsék a szívüket, nem vágott közbe. Mi is megállhatunk Isten előtt, elmondhatjuk Neki örömünket, bánatunkat, Ő nem fordul el, hanem szeretettel fogad bennünket.
Szerda este a bátyúi kórus szolgált szép énekekkel. Majd folytatódott az emmausi tanítványok története a Lukács 24, 25-27 szerint.
Miután Jézus végighallgatja a tanítványokat, Ő kezd el beszélni, tanítani. Elmondja, hogy szomorúságuk oka, hogy nem tudnak hinni, hiszen minden meg volt írva előre. Tudatosítja bennük, hogy a kereszthalál nem véletlen. Ha Krisztusnak szenvednie kellett, akkor mi sem kerülhetjük azt ki. Isten néha szenvedések által fegyelmez, hogy megpróbálja hitünk valódiságát. Jézus Igével gyógyítja meg a tanítványokat és a mi életünket is.
Csütörtök este a bótrágyi énekkar szolgálatával indult az alkalom. Az Igehirdetés folytatásából megtudhattuk, hogy a tanítványok miután megérkeztek, nem engedték továbbmenni Jézust, hanem behívták az otthonukba. Mi behívjuk-e a Jézust az otthonunkba, a házunkba, az életünkbe, a szívünkbe? Engedjük-e, hogy átvegye a gazda szerepét?
Utolsó este a bakosi énekkar szolgált szép énekekkel, hangszeres kísérettel. A záró igeszakaszból (Lukács 24, 32-35) kiderült, hogy Jézust végül felismerik a tanítványok, majd ezután eltűnik a szemük elől, de a szívükben ott marad. Még abban az órában elindultak vissza Jeruzsálembe és együtt örvendeztek az ottani közösséggel. Csordultig volt a szívük és ezt az örömet meg akarták osztani másokkal is. Engedjük, hogy Jézus a mi szívünket is megtöltse az Ő szeretetével.
Kedves Testvér! Ne engedd elmenni magad mellett Jézus Krisztust most, amikor meghallottad a hívó szavát, hanem hívd be az életedbe, a szívedbe.
Hálát adunk az Úrnak, hogy a hét minden estéjén megélhettük a Vele való közösséget és ezáltal megerősödhettünk.
Legyen mindenért Istené a dicsőség!

Bajusz Erika