Ismerjük meg új hitoktatónkat, Szatmári Anitát!

Kedves Olvasók! Jelen számunkban újra a gyülekezetünkben tevékenykedő személyek kerülnek bemutatásra. Ideiglenesen változás történt a hitoktatás területén. Ui. eddigi hitoktatónk, Ricsei Andrea, Isten kegyelméből gyermekáldásban részesült, s így szolgálati terülét ideiglenes hatállyal átadta.

Most bemutatjuk új hitoktatónkat, Szatmári Anitát, aki a szomszédos papi gyülekezet tagja és hitoktatója. Az alábbi bizonyságtétel úgy hiszem mindannyiunk számára nemcsak szakmai, de lelki megerősítést is jelent, amikor a hitoktatás szolgálatára és egy emberi élet elhivatottságára gondolunk.

– Kedves Anita! Kérlek, mesélj magadról, gyermek és eddigi ifjú korodról! Hogyan formált téged az Isten az életed első periódusában?

– 1987. november 14-én születtem. Csonkapapiban nőttem fel, itt éltem gyermekéveimet, illetve ifjúkorom jelentős részét. Amikor  visszaemlékezem gyermekéveimre, azt kell meglátnom, hogy Isten védő, óvó szeretete vett körül születésem pillanatától, s hiszem, hogy elkísér életem végéig. Az Úr már gyermekkoromtól kezdve szólított engem, s én örömmel voltam olyan alkalmakon, amikor Róla halhattam! Mindig nagyon vártam a gyermekalkalmakat, hittanórákat. Hasonló volt a helyzet akkor is, amikor konfirmandus lettem. Nagyon szerettem a Káté órákat, szívesen tanultam Istenről, Jézusról, a Megváltásról! Életem ezen időszakában is már formált engem az Úr, pedig még nem voltam az Övé, de éreztem a jelenlétét az életemben. Sok mindentől megóvott életem ezen szakaszában, amely ellen tinédzserként lázadtam, de visszatekintve nagyon hálás vagyok neki.

 – Hogyan szólított meg az Isten, s ez a megszólítás milyen változásokat indított el benned?

– Amikor először hallottam meg úgy Isten szavát, hogy tudtam, személyesen nekem szólt, az másodéves konfirmandus koromban történt egy evangelizáció alkalmával. Addig csak tárgyi tudásom volt, jól ismertem a János 3:16 igeversét is („Mert úgy szerette az Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”), de igazából ekkor értettem meg, hogy Jézus nemcsak a világért, hanem értem személyesen is meghalt a kereszten. Tudtam, hogy Isten mit akar az életemmel, de ekkor még sajnos nem adtam át neki teljesen a szívem és az életem. 2009. augusztusában részt vettem egy KRISZ héten, amikor is Pál apostolnak a galatabeliekhez írott leveléből szólt az Ige, a test cselekedeteiről és a Lélek gyümölcseiről. Ekkor Isten megértette velem, hogy nem járhatok tovább félig az úton, és nem követhetem őt fél szívvel. S én nem akartam már többé Jézus nélkül élni. Azon a héten én letettem a bűneimet az Ő keresztje alá, s elfogadtam azt a kegyelmet, amit felkínált nekem. Ez volt életem legjobb döntése és a legcsodálatosabb dolog,

mi valaha történt velem.

– Milyen szolgálataid voltak és vannak jelenleg?

– Megtérésem után Isten szolgálatba állított az ifiben. Itt szolgáltam az Ő kegyelméből két évet. Közben időseket látogattam a gyülekezetünk diakóniai szolgálatának keretein belül. S néha gyülekezetünk gyermekalkalmainak levezetésében is segítettem. A 2012-es év második és a 2013-as év első felét Isten kegyelméből önkéntesként tölthettem el Budapesten az Albert Schweitzer Református Szeretetotthonban, ahol idősek között szolgálhattam. 2012 szeptemberétől a Csonkapapi Református Egyház, 2013 januárjától a Kaszonyi Református Egyház hitoktatójaként végzek szolgálatot az Úrnak.

– Hogyan kerültél a tanári pályára? Milyen elhívatásod van ezen a téren?

- Mindig is szerettem tanulni, főleg nyelvtant és irodalmat, s amikor Kaszonyban végeztem a középiskolát ez csak még jobban erősödött bennem. Ezen tartárgyakból is olyan tanárnőm volt, akiért nagyon hálás vagyok Istennek, itt érett meg bennem a tanári pálya gondolata, így érettségi után felvételt nyertem II.Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar szakára, amit Isten kegyelméből el is végeztem 2011-ben. Harmadikos voltam a főiskolán, amikor megtértem az Úrhoz. Isten a tanulmányaim alatt többször megerősített abban, hogy Ő akar ott látni, ez nagyon fontos volt számomra. Ő biztosított engem arról, hogy velem lesz és nem kell félnem!

 – Tudtommal, még diákkorodból kötődsz Kaszonyhoz, amikor is itt végezted a középiskolát. Milyen volt újra visszatérni, de már, mint oktató, mint a Kaszonyi Református Egyház hitoktatója? Milyenek az első tapasztalataid nálunk?

– Így van. Kaszonyban végeztem a középiskolát. Nagyon szerettem itt tanulni. Érdekes volt visszatérni egy olyan helyre oktatóként, ahol azelőtt engem oktattak, de örömmel szolgálok itt a gyermekek között és hálás vagyok ezért a lehetőségért! Jó volt megtapasztalni Isten vezetését abban is, hogy amikor hazajöttem Pestről még sok minden bizonytalan volt előttem. De Isten már tudta és készítette az utat. Hiszem azt, hogy az Úr akarata volt az, hogy hazajöjjek, és itthon szolgáljak. S amikor ez megtörtént nyáron, biztosított engem arról, hogy ki fog nekem nyitni egy ajtót, ami az Ő akarata lesz. S ezután kaptam a lehetőséget a hitoktatásra.

Eddig pozitív tapasztalataim vannak. Minden órán egyre jobban megismerjük egymást a gyerekekkel. Mindenki próbálja a maximumot nyújtani. A gyerekek általában véve szeretnek tanulni és szorgalmasak, és én hálás vagyok azért, mert a hittan órák alkalmával részese lehetek annak, hogy a tanulók közelebb kerülnek az Úr Jézushoz.

– Milyen terveid vannak a továbbiakban? Hogyan vezet téged az Isten a szolgálatban?

– Úgy látom, hogy most Isten még a gyermekek és a fiatalok között akar látni. Ahol nagyon szívesen szolgálok az Úrnak. Hiszem azt, ha majd Isten úgy gondolja, más szolgálatot bíz rám, azt is pontosan ki fogja jelenteni nekem, ahogyan most is tette. Azonban az elmúlt év szeptemberében elkezdtem a Sárospataki Református Teológiai Akadémián a Lelkipásztori munkatárs és Katekhéta képzést. S ezt szeretném sikeresen befejezni.

– Mit üzennél a kaszonyi Horizont olvasóinak?

–Kívánom minden kedves olvasó számára azt, hogy valóban tudjuk életünket teljesen Isten kezébe letenni, kéréseinkkel, döntéseinkkel együtt. Ne rágódjunk azon, ami már elmúlt, hanem higgyük el azt, hogy az Úr csodálatos jövőt készített a számunkra, és csak annyit kér, hogy bízzunk benne. „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem. Most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!” Ézsaiás 43:18-19

– Köszönöm az interjút!

Pataki Gábor