Isten és ember iránti hűséggel Pápai Gábor lett a Nagygejőci Református Gyülekezet megválasztott lelkipásztora. A március 20-i lelkészbeiktatás hálaadó ünnepség is volt, amiért gyülekezet és lelkipásztor némi hányattatás után egymásra találhatott.

A DUNA TV-n is volt egy rövid kisfilm Explolerrel ajánlott: www.dunatv.hu/musor/videotar

A Kárpátaljai Református Egyház püspöke, Zán Fábián Sándor a Korinthusi levél második részének négytől kilencig terjedő verseire építette igehirdetését. Ebben beszélt az ember és ember, valamint az Isten és ember közt fennálló közösség fontosságáról; a hálaadásról.
A gyülekezet lelkészének látnia kell, hogy hálával tartozik a gyülekezetért, és fordítva. Mert mindez – a gyülekezet, és a lelkipásztor is – kegyelemből vannak. Ha a köszönet naponként elhangzik ajkunkról, nem fogunk könnyen elbizakodottá válni.
A Krisztussal való közösség a világban ma már nem olyan fontos. Az egyháztól csak azt várja el, hogy istentiszteleteket tartson, szeretetszolgálatot végezzen, pedig Krisztust kell a középpontba állítani összejöveteleinken. Ha ezt komolyan vesszük, mindenben meggazdagodunk, mert csak a Krisztussal való közösség gazdagít meg. A keresztyén ember elsősorban Istent imádó ember, s csak aztán szociális munkás. Az igehirdető arról is beszélt, hogy Isten akkor is hűséges hozzánk, amikor mi hűtlenné válunk, így adatik meg számunkra többször is az újrakezdés lehetősége. Elmondta, hogy a gyülekezetbe most beiktatásra váró lelkipásztora ezt a nyájat testileg-lelkileg gazdagítja majd. Az igehirdetést követve Balogh Attila, az Ungi Egyházmegye esperese végezte a beiktatási szolgálatot. A Jelenések 2, 10/b versével köszöntötte a fiatal lelkészt: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját!” Hangsúlyozta, hogy hűség nélkül nincs áldás, nincs kegyelem. A lelkésznek mindenek előtt Istenhez kell hűnek lennie, aki elhívta, aki gyülekezetet bízott rá, aki által otthonra találhat azon a helyen. Isten szolgálatára pedig nem egy bizonyos időintervallumra hívattunk el, Ő elhívását nem vonja vissza az idő múlásával. A beszédet követően átnyújtotta a gyülekezet szimbólumait: a templom kulcsát, a gyülekezet Bibliáját és bélyegzőjét, majd Isten áldását közvetítette a lelkipásztor felé.
A Máté 8, 23–27-et választotta beköszöntő beszéde alapigéjéül a beiktatott lelkipásztor. Egész életünknek arról kellene szólnia, hogy követjük a Mestert, fordult a gyülekezet felé, de vajon minden időben ez jellemző ránk, vagy csak akkor, amikor a vihartól félünk? Vajon mindenhová követjük Őt, vagy csak a biztonságosnak tűnő talajon? A tanítványoknak folyamatosan, megszakítások nélkül kell követniük Jézust. S bár minden napban van valami, amitől félhetünk, nekünk nem félnünk, hanem bíznunk, reménykednünk kell. Hiszen olyan Istenünk van, aki a félelmeket ki tudja űzni az életünkből. Ha Istenben bízunk, elkezdi csodáit feltárni a szemünk előtt. A gyülekezetben örömteli, hívő, bizakodó embereket akarok látni, mondta. Ha mindannyian hűek, kitartóak leszünk, még a viharok kezdetén megmenekülhetünk, és gyönyörködhetünk Isten közöttünk végzett munkájában, fogalmazott a Pápai Gábor.
„Ne mond ezt, ifjú vagyok én, hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked!” – Jeremiás próféta szavaival kérte Isten áldását a fiatal lelkipásztorra és családjára Bátori József, az Ungi Egyházmegye főgondnoka.
Héder János, egyházkerületi főjegyző a Fil 4, 13 versét helyezte a gyülekezet és a lelkész szívére erőt és lelki egészséget kívánva számukra.
Őket az ünnepségen jelen lévő lelkipásztorok követték, akik egy-egy igével biztatták a lelkipásztort és feleségét, Erikát.
A nagygejőci gyülekezet részéről Béres István, a gyülekezet gondnoka köszöntötte a megjelenteket. Klacik Brigitta verssel, a nagygejőci férfi kar, valamint Gerber Anzselika énekekkel köszöntötték lelkipásztorukat. Átadta jókívánságait Nagymuzsaly, a szülőfalu és gyülekezet küldöttsége is.
Az ünnepség hitvalló énekünk és nemzeti imádságunk éneklésével ért véget.