Az első lépés megtétele mindig nehéz, főleg ha egy ismeretlen úton akarunk elindulni, egy járatlan úton, melyet nem taposott ki senki előttünk. De nehéz az első lépés a kisgyereknek is, aki épp csak most tanul járni, és nehéz az első lépés egy baleset után a felépülési időszakban is. Az első lépés mindig izgalommal jár, és néha fájdalommal is, de elkerülhetetlen, mert különben csak egy helyben topogunk.
Egy ilyen első lépésre szánta el magát a Gáti Református Gyülekezet, hogy testvéri szeretettel elinduljon és felkeresse a szomszédos Csikós lakosait, és új baráti és testvéri kapcsolatokat építsen a Jézus Krisztusban.
Az elhatározást megelőzően még nyáron szórványmissziós felderítésre került sor Csikóson, hogy felmérjük az ottani lelki állapotokat. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a csikósiaknak nem sok lehetőségük van a lelki feltöltődésre, illetve helyben egyáltalán nincs, mivel se templom, se gyülekezet. Már akkor levontuk a következtetést, hogy ezen az Úr vezetésével változtatni kell.
Az elhatározást tettek követték. Sok-sok imádság és a csikósi emberek megkérdezése és beleegyezése után evangelizációra hívogattuk a helyieket.
Az első alkalomra a szórványmisszió szervezésében október 9-én került sor. Bár templom Csikóson nincs, van egy takarosan rendbetett közösségi ház, amely tökéletesen megfelel az Igehirdetés helyszínéül. Ott gyülekeztek a helyiek és a gátiak, mert Gátról is többen részt vettek az evangelizáción, sőt a gáti énekkar szolgálatával is magasztosabbá tette az eseményt. És hát az igehirdető, az ő személye is különlegessé tette az alkalmunkat, ugyanis bizonyságot tett köztünk sokunk nagy példaképe, Gulácsi Lajos püspök úr, aki utasításba adta, hogy csak Lajos bácsinak szólíthatjuk. Áldom az Urat, hogy bár én utoljára, a csikósiak pedig először és utoljára, de hallhattuk Lajos bácsi bizonyságtételét Megváltójáról, a Jézus Krisztusról, és tanulságos, néha megrendítő, néha pedig megmosolyogtató történeteit a „kazahsztáni kirándulásáról". Számomra felejthetetlen lesz, és a csikósiak is emlegetik azóta is.
A folytatásra egy hónap múlva került sor, november 11-én kezdetét vette egy háromnapos evangelizációs sorozat, melyet a szórványmisszió és a Gáti Református Gyülekezet szervezett és tartott meg. Az Igét Szilágyi Károly, a Gáti Református Gyülekezet lelkipásztora hirdette, azonkívül szolgált a gáti énekkar, Hartavel Mária gáti és Cél Jenő munkácsi gyülekezeti tagok pedig bizonyságtételükkel hirdették az Úr Jézus Krisztus szabadítását.
Az első lépések tehát megvoltak. Az út már nem is olyan ismeretlen, de ha az is, világít számunkra a „mécses". És az egészségesen növekvő gyermek sem áll meg az első lépések után, lehet, hogy eleinte bukdácsol párat, lehet, komolyabban is elesik, mégis megtanul járni, mert szülei segítenek neki. Bizonyára nekünk is segíteni fog Mennyei Atyánk.
Kedves Olvasó! Kérlek, ne feledkezz meg imádkozni a misszióért, és segítsd szolgálatunkat úgy, ahogyan az Úr a szívedre helyezi. Emlékezz kedves énekünk szavaira: Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. /RE.:419/
Lajos bácsi szófordulatával élve: „Nagy dolog ez atyámfiai!"
-dancs-