2016 szeptember 24-én reggel Dávidházára indultam. Fogalmam sem volt arról, hogy merre van. Felültem Munkácson egy buszra, ami odavitt, meg egy bácsi megmutatta, hogy merre vannak a régi református templom maradványai. Amikor megérkeztem csak néztem tátott szájjal. Előttem gaz, fák, szemét üveg, tégladarabok, és valami régi épület falai. Az emberek a szemetüket rakták le a romokon belül. Elszomorító látvány. Pár méterre a templom mellett 20-30 ember, aki nagyon készülődnek valamire, meg pár falubeli, akik őket bámulják, hogy mit is akarhatnak itt.

Ez a látvány tárult elém reggel, amikor Dancs Istvánnal és pár ifissel megérkeztünk. Nem tétlenkedtünk, rögtön neki kezdtünk a lányokkal a szemétszedésnek, a férfiak addig a gazt takarították, kivágták az épület belsejében kinőtt fákat. Volt vele munka. Délre eltűnt a szemét, a férfiak még letakarták a falak tetejét, hogy megmaradjanak és folytathassák majd tavasszal a munkát. Illetve ajtó került rá, hogy az emberek tiszteletben tartsák, és ne rakják tele szeméttel. Mi lányok elmentünk segíteni a terítésnél a bogrács mellett. Egy falubeli család udvarán ebédeltünk, ahol az idős néni még emlékezett a református templomra, még részt vett az ott tartott istentiszteleteken. Miután jól laktunk visszamentünk a templomba. Istentiszteletet tartott nekünk Páll László. Áldást mondott Taracközi Gerzson tiszteletes. Elénekeltük a magyar himnuszt és református himnuszunkat. Tökéletes lezárása volt ez egy igazán csodás napnak!

Remélem lesz folytatás, és egyszer a tető nélküli falak helyén egy olyan épület fog állni, amely hirdeti Isten igéjét másoknak. Sok dolgot tanultam aznap. Azt, hogy a hívő emberek igenis képesek összefogni, együtt dolgozni. Megtanultam, hogy amire én a kicsi hitemmel azt mondanám, hogy nem tudok mit kezdeni vele, azt az Isten elém adja és csinál belőle valamit. Megláthattam, hogy mennyire szüksége van hívő testvéreimnek a biztatásra, hogy elmenjek hozzájuk és részt vegyek velük egy istentiszteleten a falujukban. Kaphattam abból a reménységből, amit a dávidházi református emberek szemében láttam. Feltöltődhettem szeretettel!

-timi-