Semmi sem állított meg minket, még ha néhány percig úgy látszott, hogy nincs remény akkor is kitartóan vettük az akadályokat. A megérkezés után a többség belevetette magát a vízbe. Amíg a vízben szórakoztunk, labdajátékokat játszottunk addig előkészült az ebéd, melyet a gyülekezet egyik presbitere, Dancs István és kedves felesége készített elő. A gátiak megmutatták, hogy milyen egy igazán jó bográcsos. ☺

Az ebéd előtt Kiss Bertalan, a KRISZ főtitkára tartott áhítatot a Jeremiás 1,7-ből „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj ahová küldelek!". Rámutatott arra, hogy a kor nem számít akkor, amikor Istenről teszünk bizonyságot, amikor neki szolgálunk. Istennek ugyanúgy terve van velünk kortól függetlenül.

Az áhítat után mindenki jóízűen megebédelt és még pár órára visszamentünk a vízbe. Nagyon jó volt a társaság. Megismerkedtünk új emberekkel, tartalmas beszélgetéseket folytathattunk, mindezt együtt Isten közelségében. Alig akartunk kijönni a vízből amikor már haza kellett jönni.

De azon a napon is meglátszott Isten kegyelme. Bármivel álltunk szemben mindent elrendezett és mindent úgy adott, hogy jól eltölthessük az időt. Pihenni mentünk, de mégis annyira kifáradtunk, mintha egésznap dolgoztunk volna. De megérte mind a társaságért, mind azért, hogy együtt hallhattuk és láthattuk, hogy Isten milyen hatalmas és csodálatos. Áldott alkalom volt, reméljük ez a jövő éven is ugyanígy lesz!