Kiskörzeti csendesnap Gáton

Isten kegyelméből idén ősszel a Gáti Református Gyülekezet adott otthont az őszi kiskörzeti csendes délutánnak. Ez alkalommal a „BIZALOM" címszó alatt követték egymást az igehirdetések és az előadások.

Az alkalom Szilágyi Károly, gáti református lelkész áhítatával kezdődött, aki a Zsolt. 42:6 (Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!) alapján hirdette köztünk Isten Igéjét, föltéve a nap mottójaként használt BIZALOM kapcsán azt a nagyon fontos kérdést, hogy mit jelent bizalomban élni Istennel. Mert bízunk mi, úgy általában, elméleti szinten, de amikor cselekedetekre kellene váltani a bizalmunkat, rögtön eláruljuk magunkról, hogy valójában kiben és miben is bízunk. Konkrét példaként többek között a falusi ember életében oly fontos időszakot, az aratás időszakát hozta föl. A vallásos ember bizalma rögtön megmérettetik, amikor a kombájnos csak vasárnap tud jönni aratni. Bízom-e akkor is az Istenben, merem-e remélni, hogy Isten képes arra, hogy a beérett gabonám akkor is a csűrömbe kerül, ha visszautasítom, hogy vasárnap arassák azt le? Háborog-e a lelkünk, érzünk-e legalább lelkiismeret furdalást akkor, amikor a VASÁRNAPOT nem  az ISTENNEK szenteljük, hanem - ki kell mondjuk - az ördögnek ?! De ez csak egy példa a számtalanból, sorolhatnánk naphosszat. Testvér, ha háborog a lelked, mint a zsoltárosnak, akkor, ha kell, kényszerítsd magadat a CSENDRE, arra az áldott csendre, amit a világ zajától távol, a belső szobádban töltesz az Istennel, és beszéld meg VELE a problémát, ami zaklatottá tesz. Mert a bizalmi kapcsolatunkat úgy tudjuk rendbe tenni az Úrral, hogy megbeszéljük azt VELE!

Ezt követően Balázs Antal tartott egy rövid beszámolót a Mérce ifjúsági alapszervezet(amely a „Váralja" gyülekezeteinek, tehát Munkács, Rákos -Kajdanó, Izsnyéte, Dercen, Fornosés Gát fiataljait foglalja magába) munkájáról. "Célunk elsősorban a lélekmentés, amit  többek között különböző, fiataloknak szervezett, komolyabb és nyitottabb alkalmak által akarunk tenni. Több ilyen programunk is van már, és hála az Úrnak, hozzávetőlegesen ötven fős munkatársi közösség áll rendelkezésünkre a körzethez tartozó gyülekezetekből, akikkel havonta van megbeszélés, és évente egyszer munkatársképzőt is szervezünk. Nyilván van mit tenni  annak érdekében, hogy egyre hatékonyabban érjük el a fiatalokat az Isten szeretete által, és ehhez kérjük a gyülekezetek imatámogatását, és a fizikai segítségnyújtást is, ha arra van szükség."

A beszámoló után Gulácsi Dániel, munkácsi segédlelkész tartott nagyon szemléletes és a fogalmat biblikusan kimerítő előadást a bizalomról. Mint mondta, a bizalom kifejezés és fogalom a modern médiának köszönhetően mára már nagyon ellaposodott. Elég csak bekapcsolni a tévét, a bizalom kifejezéstől csöpögnek a reklámok, politikai ígéretek, szappanoperák stb. Pedig a BIZALOM egy nagyon törékeny dolog! Mint egy értékes pohár vagy kerámia, ilyen körültekintően kell rá vigyázni, mert ha eltörik, talán össze lehet még ragasztani, de a repedések mindig látszani fognak, soha nem lesz olyan, mint volt a törés előtt! Ha elgondolkodunk egy kicsit, rájövünk, hogy a CSALÓDÁS a BIZALOM legnagyobb ellensége!   És aki már volt csalódott valaha az életében, az tudja, hogy tényleg így van. Oly sok mindenben tudunk mi, emberek bízni, bízunk a pénzben, munkában, saját erőnkben. Bízunk számos olyan dologban, amiben pedig nem kellene, mert ha csak a felsoroltakra tekintünk, nyilván tapasztaltuk már, hogy milyen könnyen megcsalhat minket a pénz, a munka, és az erőnk is! Mégis, mintha sohasem tanulnánk a hibáinkból, újra és újra elkövetjük azokat. Jönnek helyzetek, krízisek, és mi mindig magunk akarjuk azokat megoldani, holott nem az volna a helyes, ha BIZALMUNKAT a Jézus Krisztusba vetnénk? Abba a Jézus Krisztusba, aki kinyújtotta a kezét a halálfélelemtől megrettenő Péter felé, aki lecsendesítette a háborgó tengert, aki Ura mindennek és mindeneknek! Nem kell, nem is szabad a csalódásainkat letagadni! A csalódás az csalódás. De Jézus a csalódásainkon is Úr! Ne csak beszéljünk a bizalomról, az olyan nagyon könnyű, merjük letesztelni a Jézusba vetett bizalmunkat! Krízishelyzetek vannak és lesznek is mindig, és nem foglyuk tudni a választ, a megoldást. De van VALAKI,  aki mindig minden helyzetre tudja és meg is adja a választ és a megoldást is, Ő Jézus Krisztus! Mert életünk törött poharát csak Ő képes megragasztani.
Mi lesz akkor, ha senki nem próbálja megragasztani azt ?

Az előadás után két személyes bizonyságtételt hallhattunk, Gőci Bélától és feleségétől, Gőci Klárától.
Férfitestvérünk elmondta, hogy ő egy szektás hátterű (jehovista) családban nőtt fel.  Bár nem követte szülei vallását, de Jézusban sem hitt. Mint más emberek, ő is átlagos életet élt, dolgozott, gyarapított, építkezett, de közben alkoholistává lett. Olyannyira, hogy naponta már három üveg pálinkát is elfogyasztott. „Büszke ember voltam, azt hittem, a magam ura vagyok, nem vettem észre, hogy rabigába hajtottam a fejem, és gazdám, az ördög utasításait követtem! Egy nap aztán megutáltam magam, és változásért kiáltottam!" Istennek hála, elkerült Csongorra, ahol megszólította az Úr. Csongorról egy másik Gőci Béla tért haza! És beköltözött otthonába az öröm. „Az én Istenem olyan dolgot művelt velem, hogy én minden emberben csak a jót látom azóta, és ha velem megtette, akkor bárkivel megteheti! Azóta minden embernek bizonyságot teszek az Isten kegyelméről."
Felesége, Klára vallásos családban nőtt fel, és meg is örökölte a vallásosság legrosszabb tulajdonságát, jobbnak, „jó" embernek vélte magát. „Férjemmel én is elmentem Csongorra, és az Úr engem is megszólított az Ő Igéje által, és így vált vallásosságom élő hitté a Jézus Krisztusban! Azóta személyes kapcsolatom van Megváltómmal, és ezt kívánom minden embernek."

A bizonyságtételeket evangelizáció követte, ami egyben utolsó felvonása is volt a csendes délutánunknak. Isten Igéjét  Barta Attila, fornosi  kihelyezett segédlelkész hirdette közöttünk Bartimeus történetét elénk tárva a Szentírásból. (Mk.10:46-52)
„Bartimeus a látásával mindenét elvesztette, az utcára került, számkivetett lett! De ha figyelmesen olvassuk az Írást, láthatjuk, hogy Bartimeus nem nyugodott ebbe bele!"
Nekünk sem kellene belenyugodni a könyöradományokba és az önsajnálatba, nem alamizsnát kellene kérnünk Jézustól. Bartimeus sem azt tette, nem csupán pár „kopeket" kért, hanem hogy újra lásson! Mert kiáltani Jézushoz, mert nagyot kérni. Nekünk az Isten Igéjének a tükrében fel kell néznünk ere a koldusra! Nem volt „nagy ember", sem sztár, sem celeb, mégis igazi példakép kell, hogy legyen számunkra! Merjünk vele együtt mi is kiáltani: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!"
Mert mit veszítesz, ha kiáltasz?! A kárhozatot!!!
És mit nyerhetsz, ha kiáltasz?! Az örök életet!!!
Ámen.

A szolgálatok és az előadások között az énekkar dicsőítette az Urat lélekemelő és szívmelengető énekekkel. Csendesdélutánunk befejezéseképpen Szilágy tiszteletes szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket. Így átvonultunk az iskola éttermében megterített asztalokhoz, és sütiket majszolva testvéri beszélgetések kezdődtek, esetleg új ismeretségek születtek, vagy egy rég nem látott ismerőst üdvözölhettünk, egyszóval testvéri közösségben voltunk.

Hála és dicsőség a Mindenható Istennek !

Összefoglalta: Dancs István, a Gáti Református Gyülekezet presbitere