Virágokkal földíszített templom várta mindazokat - szülőket, gyerekeket, nagyszülőket és keresztszülőket -, akik eljöttek a május 17-ei ünnepi istentiszteletre, hogy részesei legyenek a gyülekezet konfirmandusainak lelki nagykorúságukról tett bizonyságtételének.E naptól fogva már nem a gyerekek közé vannak számlálva, hanem teljes jogú, az Úrvacsorával is élő, magukért felelősséget vállaló, a választói névjegyzékben szereplő gyülekezeti tagokká lettek. Frissítve ezzel anyaszentegyházunk vérkeringését, hiszen azoknak helyére léptek ők, akik már „elmentek". Milyen csodálatos dolog is az, ahogyan Isten gondoskodik az „utánpótlásról". Mert hittel merjük remélni, hogy a jelen fiataljai közül is fog az Úr elhívni némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. Akik hirdetni fogják a Jézus Krisztus evangéliumát akár szószékről, akár munkahelyen, akár városban, akár falun, akár réten és mezőn, akár szárazon, akár tengeren, akár bőséges, akár ínséges, akár alkalmatos, akár alkalmatlan időben.Díszítsük mi is fel magunkat, a szívünket, mint ahogyan a templomot ékesítették a virágok, magasztaljuk érettük Urunkat hálaadó imádságos szívvel!

/mécses/