Ezen a héten mindenki dönteni fog, mert az is döntés, ha nemet mondunk Istennek.

A bűn lecsupaszítja, mezítelenné teszi az ember lelkét. Ebben az értelemben tehát mi sem különbözünk annyira a gadarai megszállottól.

Mi közöm hozzád, Jézus? - teszi fel a kérdést a megszállott, mikor Jézussal találkozik. A kérdésben benne foglaltatik a válasz is: semmi. Ez az ember tudta, hogy neki semmi köze nincs Jézushoz. Mi a helyzet velünk? A mi életünkre vonatkoztatva milyen válasz születne? Mi közünk van nekünk Jézushoz? Az utolsó ítéletkor ugyanis csak ez fog számítani.

Itt megváltozott egy ember élete. Mert amivel szemben az ember tehetetlen, Jézus azzal is tud mit kezdeni. Tudni kell Isten kezébe tenni.

Jézus közelében lehet gyötrődni, de megerősödni is. Mert Jézus szava mindig változást hoz. Az őrjöngő őrült ott ült Jézus lába előtt felöltözve. Ez ma is lehetséges. Mert ahol megjelenik Jézus ott gyógyulás van.

Gadara népét félelem töltötte el. Mitől féltek? Jézus jelenlététől. Mert az az ember, akitől eddig jobbnak tarthatták magukat Jézus szavára megváltozott. Jobb lett, mint ők. Ezért csípi ma is sokak szemét, amikor valaki megtér, és az láthatóvá válik az életében.

A gadaraiak hoznak egy döntést. Elküldik Jézust. Mit tesz a Megváltó? Elmegy, egy szó nélkül. Nem evangelizál, nem magyarázkadik, hanem csendben elhajózik. Miért küldik el? Azért mert sajnálják a disznókat - sajnálják a disznóságaikat, a bűneiket. Az nem fontos számukra, hogy egy társuk élete gyökeresen megváltozott Jézus szavára, csak az, hogy az ő életükben semmi ne változzon.

A megszállottnak ez a nap lett a születésnapja. A többi gadarai számára ez lett a halál napja. Mert mi a is halál a Biblia szerint? Isten nélküli állapot. Mi döntjük el, melyik szerepet választjuk ebben a történetben. Elutasíthatjuk Jézust, vagy lehetünk az az ember, aki ott ül Jézus Krisztus lábainál.