Néhány évvel ezelőtt, mikor először merült fel az udvari evangelizációs alkalom megrendezésének ötlete sokan nem tudták/tudtuk elképzelni, hogy hogyan is valósulhat meg ez a gyakorlatban, s alapvetően miben is különbözik az eddig megszokott alkalmaktól. Azt hiszem egyszerre semmiben, és mégis sok mindenben.

Nincs különbség a lényegben, az alapban, mert minden udvari evangelizációs alkalom középpontjában Isten igéje és üzente áll és állt. Ezt eddig tarthatnák a templom falai között is. És éppen ez az, amiben különbözik egy megszokott gyülekezeti alkalomtól. Ugyanis templomba járó és nem járó emberek is sajnos sokszor esnek abba a hibába, hogy úgy gondolják, Isten igéjének, a dicsőítő énekek éneklésének, az imádkozásnak, vagy esetleg a bizonyságtételnek csak a templomban, a parókián, vagy esetleg – a keresztyén kifejezésekben jártas személyek szerint – az ember belső szobájában van az egyedüli és kizárólagos helye. A valóság azonban nem ez. Valójában a templom csak egy kiindulópont, a parókia csak első állomás, a belső szoba egy feltöltődési lehetőség. Ezek a helyszínek nyugvópontok, az élet azonban nem ezen falak között, hanem ezen falakon kívül zajlik. Például a munkahelyünkön, a boltban, a családi házban, és igen, az ehhez tartozó családi udvaron. Ugyanis olyanok vagyunk valójában, ahogy ezeken a helyszíneken viselkedünk. A templomban, a parókián, gyülekezeti alkalmainkon, de sajnos még sokszor a belső szobánkban, kettesben Istennel is csak pózulunk. Úgy viselkedünk, ahogy szerintünk az ilyen helyeken kell. Felveszünk egy kegyes és alázatos magatartást, és ha esetleg szólnak hozzánk, igyekszünk agyunk rejtett zugaiból előkotorni egy szerintünk épp oda illő választ azon keresztyén szakkifejezések és kegyes mondatok soraiból, melyeket ismerünk. Szóval álcázzuk magunkat.

Az udvari evangelizációs alkalom épp ezeket a felvett álarcokat, falakat próbálja ledönteni. Először is azzal, hogy Isten igéjét kiviszi a hétköznapi élet színhelyére, egy család udvarára. Ez a lépés talán apróságnak tűnik, ám valójában hatalmas üzenete van. Azt akarja jelezni az adott család, a környéken élők felé, hogy Isten igéjének helye kell hogy legyen a hétköznapi életünkben, a mindennapjainkban. Az Ige nem zárható falak közé, az örömüzenetet hirdetni és megélni kell nem csak a lelkésznek, de a gyülekezeti tagoknak is. Minden egyes gyülekezeti tagnak – minden olyan embernek, aki ISTEN GYÜLEKEZETÉHEZ TARTOZÓNAK tartja magát.


A hosszas bevezető után essen szó most már a szeptember 14-én megrendezett udvari evangelizáció eseményeiről is, ahol a jelenlévőket Szilágyi Olga, lelkipásztorunk felesége, és gyülekezetünk egyik hitoktatója köszöntötte. Isten igéjét ezen az alkalmon Pocsai Vince beregardói és kigyósi lelkipásztor hirdette a Ján 2, 1-12, A kánai menyegző története alapján (az igehirdetés letölthető). Jézust meghívják egy menyegzőre, mai szóval lagziba. Ezen sokan megszoktak döbbeni, mondta az igehirdető, mert az Úr Krisztus személyét nem tudják összekapcsolni a szórakozás, az öröm, az ünnep gondolatával. Felmerül azonban a kérdés: ott van-e Jézus a mi ünneplésünkben? Kérni kell és lehet ugyanis az Úr jelenlétét és áldást életünk ezen területére is. Ha ezt tesszük, akkor számíthatunk Jézus segítségére ilyenkor is. Kánában elfogyott a menyegzőre szánt bor. A mai ember életében is adódnak váratlan és kellemetlen helyzetek. Mit kezdhet ezekkel egy keresztyén ember? Csak azt, amit itt olvashatunk. Nem hibáztattak senkit, csupán közölték Jézussal a problémát. Mária még arra is figyelmeztette a szolgákat, hogy bármit is mond a fia, ők mindenképp tegyék meg. Mint kiderült, ez volt a feltétele annak a csodának, ami végül itt történt. Mert ilyen hitre és feltétel nélküli engedelmességre van szüksége a mai kor emberének is ahhoz, hogy Isten csodát tudjon tenni az életében, mondta a lelkipásztor.


Az alkalomra Balazsérról érkezett bizonyságtevő Bakos Erzsébet személyében. A presbiternő életének megrázó mozzanatait osztotta meg a jelenlévőkkel, s bizonyságot tett Isten szabadító és megtartó erejéről.


Az alkalmat a 8. osztályos ifis lányok és a gyülekezet énekkarának szolgálata színesítette.


A program jó hangulatú, baráti beszélgetéssekkel tarkított szeretetvendégséggel ért véget.