Régóta vártuk már mindannyian (gyermekek s felnőt-tek) ezt az alkalmat gyülekezetünkben. Már egy ideje tervez-zük ezt a szolgálatot a gyerekek felé, de úgy éreztük, hogy még nem vittük az Úr elé kellőképpen. Szükségét éreztük annak, hogy kitartóan imádkozva kérjük el az Úrtól az áldásokat erre a hétre. Így aztán 2014. január 6-10. között sor került a gyermekevan-gelizációs hét megszervezésére és lebonyolítására.

Jó volt így kezdeni az évet, csodálatos dolog volt látni a gyerekek vágyó-dását az Úr felé.
A gyermekmunkások és a hitoktatók mindannyian nagy izga-lommal készülődtünk erre a hétre, a történetek elmondására, a játékokra, a kézimunkákra. Persze ezt az izgalmat a gyerekek nem vették észre, azt csak az Úr látta. Minden történet csodála-tos üzenetet adott nemcsak a gyerekeknek, hanem mindannyiunknak, személy szerint nekem is.
Az első nap a Jó Pásztorról hallhattunk Kósa Katalin előadásá-ban. Csodálatos dolog az, hogy a Jó Pásztor otthagyja a kilenc-venkilencet, és elmegy megkeresni azt az egyet, aki én vagyok. Aki talán engedetlenség, kíváncsiság miatt kóborolt el a nyáj-tól. A Pásztor erejét nem kímélve indul a keresésére, és mikor megtalálja, vállaira veszi, és visszaviszi a többiek közé. A második nap az ötezer ember megvendégeléséről beszélt Molnár Olga. Jó volt látni Jézus hatalmát a kenyér és a hal megszaporításában, és annyi ember jóltartásában. Az Úr meg-mutatta azt is, hogy nem mindegy, mivel tápláljuk gyermeke-inket, mert ők a jövő gyülekezete.
A harmadik nap Jézus feltámadásáról szólt. A történetet Svingola Mónika magyarázta el a gyerekeknek. Megtudhattuk ebből a bibliai történetből, hogy Jézusnak meg kellett halnia a mi bűneinkért, de nem maradt a sírban, hanem harmadnap feltámadott az írások szerint, hogy mi élhessünk Őáltala.
A negyedik napon a vak Bartimeussal ismerkedhettünk meg Szilágyi Olga jóvoltából. Ebből a leckéből megtanulhattuk, hogy amikor Jézus közeledik felénk, ne mulasszuk el az alkal-mat, és merjünk kiáltani úgy, mint Bartimeus: „Jézus Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Mert lehet, nem lesz több alkalmunk arra, hogy Jézussal találkozzunk. Bartimeust nem tántorították el a tömegben lévő emberek. Minket viszont sokszor el tudnak hallgattatni.
Végül az utolsó, ötödik napon az „ÚT”-ról tanulhattunk, amit Mátyus Erika magyarázott. A Biblia elmondja a János 14,6-ban: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis Énáltalam.” Jézusnak ebben a mondatában benne van minden. Akár egész hetünk összefoglalója is lehet-ne.
Persze nem csupán tanulásból álltak alkalmaink, mert azt bi-zony a gyerekek hamar megunták volna, hanem sokat játszot-tunk is, melyben Orosz Vivien segédkezett, illetve sok arany-mondást is begyakoroltunk, amit Bakos Anita és Kentes Anita ismertetett meg velünk és a gyerekekkel. Hála az Urnak,nap mint nap elég nagy számban, átlagosan huszonöt gyerek vett részt alkalmainkon, és ezért nagyon hálá-sak vagyunk. Viszont ott volt bennünk a szomorúság is, mert gyülekezetünkben ennél sokkal több gyerek van. Ők miért maradnak el az ilyen alkalmakról? Imádkozzunk értük és a szüleikért is! Imádkozzuk az Úr Jézus közelébe a gyerekeket! Ámen. Mindenért az Úré legyen a dicsőség!!!
Mátyus Erika