Jó volt együtt lenni, Jézus lábainál megpihenni. Számomra nagyon csodálatos volt ez a hét, szinte mindennap erősödhet-tünk az igei tanításokon és az imádságainkon keresztül. Isten-nek adok hálát, hogy az Ige üzenetei által és a sok-sok bizony-ságtételen keresztül magamra ismerhettem. Kedves testvérek, magam is csak egy agyagdarab vagyok az Isten kezében, és engem is összegyúrt, nyomkodott addig, amíg formálhatóvá nem váltam. Nem mindegy testvérek, hogy az Isten őrzése alatt vagyok csupán, vagy a vezetése alatt is. Mert ha a vezetése alatt vagyok, akkor Ő tud formálni, indítani s cselekedni álta-lam, általunk. Igen, testvérek, nagyon sokszor én sem voltam a helyemen, de az Úr mindig a helyén van. A másik üzenet az, hogy ne én akarjam az Istent vezetni, mert nem én döntöm el a szabadulást, a szabadságot, hanem Ő, aki már döntött felettem, mikor még az anyaméhben voltam, hisz Ő formálta a testemet, s kérem az Urat, most már vezessen engemet.

Csodálatos dolog az, hogy az Isten nem személyválogató, lehetek egyszerű munkás, vagy akár államfő, Ő a szívek vizs-gálója, és az Úr előtt nincsen akadály, sem lehetetlen. Az imaközösségi héten észre lehetett venni az embereken, hogy Isten Szentlelke munkálkodik, szívek és szájak nyíltak meg imára, észre lehetett venni az ébredést a közösségben, az Isten keresését és azt a szeretetet, amit Ő áraszt felénk. Kérem az Urat, hogy továbbra is munkálkodjon a szívemben, szívek-ben, hogy sok gyümölcsöt teremjen életünk, tudjuk az Ige magvát vetni, hogy az termést hozzon az Ő dicsőségére.

Az alkalmak végén minden este volt filmvetítés, ezek csak néhány perces kis bizonyságtételek voltak, de mindegyik Isten üzenetét akarta közvetíteni felénk, rámutatva egy-egy gyenge-ségünkre, bűnünkre, de legfőképpen Isten szeretetére és ke-gyelmére. Az egyikben Isten elénk tárta, hogy milyen az a sátáni hatalom, amivel itt ebben a világban szemben állunk, és hogy ez milyen rossz hatással van a fiatalokra, gyerekekre, de ránk, felnőttekre is. Isten azt akarja, hogy nyitott szemmel járjunk ebben a világban, meglátva a rejtett sátáni erőket is. Meglátva azt is egyben, hogy nem kell tőle félnünk és retteg-nünk, mert a mi Urunk már legyőzte a gonoszt! Jézus Krisztus-ra kell tekintenünk, aki győzelmet aratott számunkra, és a Sá-tán elleni harcban a mi Urunkra kell támaszkodnunk, hozzá fohászkodnunk, hogy tartson meg bennünket a világban. Tőle kell kérnünk azt a bölcsességet is, amivel gyermekeinket tud-juk majd nevelni, megóvni ezektől a sátáni okkult babonás dolgoktól.

Kérjük Őt, az aratás Urát, Jézus Krisztust, hogy adjon bölcses-séget ahhoz, hogy elsősorban családjainkban tudjuk elkezdeni a missziós munkát, melyet Isten ránk bízott. Az imahetet otthon, családi körben fejeztük be. Hálát adok Istennek azért, hogy meg tudtam osztani a kedves olvasókkal az átélt csodákat! Istené a dicsőség! Ámen.

Szabó Sándor, presbiter