Indulás előtt közös áhítattal és imádsággal kértük Isten jelenlétét és védelmét a napra, s a Borzsa folyó partján eltöltött délután során is szolgált a fiatalok között Szilágyi Károly gáti lelkipásztor. Itt olyan komoly kérdesekre kereshettük a válaszokat, mint hogy mi a tervünk az életünkkel, s hogy ez egyezik-e vajon Isten tervével. A tiszteletes úr elmondta, a jövő Isten kezében van, mert nála már az egész életünk el van tervezve, s el lehet ugyan térni tőle, azonban igazi boldográgra csak akkor nyerhetünk, ha ragaszkodunk hozzá. A 16. zsoltár verseit idézve arra is felhívta a figyelmet, hogy mindenki kap valamilyen képességet az Istentől. A kérdés csak az, hogy ezzel tudunk-e élni, vagy pedig eltékozoljuk az értékes ajándékot.

József példáját idézve azt is megvilágította a fiataloknak, hogy az Istennel való járás nem jelenti azt, hogy soha semmi nehézség nem lesz az életünkben, azt viszont jelenti, hogy történjék bármi,  ne akarjunk Isten vezetése nélkül élni. S ha ez a gondolat megszületik bennünk, s átjárja a szívünket, lelkünket, egész testünket, akkor jöhet bármi, úgy is boldogok leszünk, zárta szavait Szilágyi Károly.

A délutánt a fiatalok ezután játékkal, olvasással, sétával, beszélgetéssel  és szalonnasütéssel töltették, s hazatérve a hálaadó imaközösség után úgy éreztük, bármikor szívesen vállalkoznák hasonló kalandra.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani Orbán Sándornak és családjának, valamint a benei gyülekezetnek az egész napos figyelemért, illetve a Nagyberegi Református Líceumnak a kölcsön kapott kerékpárokért.