A fogadalamtételt megelőző felkészítő órákon a jelentkezők megismerkedhettek a Heidelbergi Káté alapján készített Én hiszem és vallom c. református keresztyén káté kérdéseivel, amelyeket gyülekezetünk lelkipásztora, Szilágyi Károly kísért magyarázatokkal.

Az ünnepi istentisztelen Szilágyi Károly a 43. zsoltár igéit olvasta fel:

„Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”.

Az ember hajlamos arra, hogy ’miértekkel’ bombázza Istent, a körülötte élőket, és igazából mindenkit saját magán kívül, mondta. Ha ugyanis valami nehézség történik az életünkben sokszor keressük a hibát másokban, de csak ritkán vizsgáljuk meg magunkat.  Amíg az életünkben minden rendben van, addig a lelkünk is boldog, daloló, de ha jönnek olyan negatív események, amelyeket úgy érezzük nem mi idéztünk elő, a lelkünk és az életünk többé már már nem örömteli: énektelenné válik. A zsoltáríró azonban figyelmeztet: Miért csüggedsz el  lelkem, és miért háborogsz bennem? Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy nekünk Istenünk van, aki minden nehézség közepette mellettünk áll.

A hét konfirmandus  hitvallása és eskütétele után a gyülekezetünk gondnoka, Lőrinc Géza figyelmeztette a hitvallókat: hitvallásuk csak akkor válik igazzá, ha a továbbiakban is aszerint élnek! Baranyi József pénztáros is erre figyelmeztette a hét konfirmandust, s a János 3, 16-ot idézve emlékeztette a jelenlévőket Istenünk hatalmas szeretetére. A köszöntések sorát a gyülekezetünk énekkarának szolgálata zárta.