Az itt gyógyulásra váró betegek érzéseink szerint igénylik az odafigyelést,a beszélgetéseket,azt a próbálkozást,amelynek az lenne a célja,hogy ezek az emberek ne csak fizikai bajukból gyógyuljanak meg,de a lelki terhekből is itt hagyjanak egy keveset.

A beszélgetések során azt tapasztaljuk, hogy az emberek leginkább bizonytalanok, félelemmel és kétségekkel vannak tele,hiszen a fizikai gyógyulás egyik legfőbb feltétele az anyagi forrás sokak számára nem áll rendelkezésre,vagy nem elegendő a teljes gyógyuláshoz. Mások az ilyenkor természetesnek számító stresszhelyzetet viselik nehezen, kételyekkel vannak tele a holnapot, jövőt illetően. Sokan arra panaszkodnak,hogy a hozzátartozóik nem foglalkoznak velük eleget,a mindennapi rohanás mellett nem látogatják,nem támogatják őket elegendően.

Az ilyen és ehhez hasonló érzésekkel tele,fizikai és lelki problémáktól nem mentes emberekben próbálunk segíteni a magunk szerény módján,mert sokszor egy jó szó,egy biztató tekintet is reményt és bizodalmat hozhat a gyógyulásban.