Első alkalommal Sipos József tiszaújlaki lelkész szolgált közöttünk. Előadásában a bennünk lakozó gőgre próbált rávilágítani, mely akadályként áll köztünk és Isten között. Intett, hogy vigyázzunk az elbizakodottságtól – főként akik régen az Úréi - mert az a  gőg és végeredményben az elbukás forrása.

A következő estén (mely spontán utcai dicsőítéssel indult ) Bernáth Tamás kisdobronyi lelkész közvetített igét. Zákeus történetén keresztül ébresztgette a hallgatóságot, kérve, hogy engedjük, hogy Jézus ránk találjon – legyen ez a célunk, legyünk képesek „fára mászni”, mint Zákeus tette. Az előadó hangsúlyozta, hogy amit a világ adni tud, sohasem lesz elég – egyedül Jézus tudja betölteni szükségeinket.

Pocsainé Tímea a „Kérjetek és adatik nektek…” (Máté 7:7) igeversre alapozva valóban a kérésre buzdított; hogy merjünk nagyot kérni az Úrtól, az életünkre vonatkozóan, ne csak egy-egy vizsga erejéig… Azonban hozzátette, hogy sokszor azért nem hallgattatnak meg kéréseink, mert nem a keskeny úton járunk – mert sok minden „belefér” az életünkbe, ami viszont a keskeny úton már nem fér el velünk.

Utolsó alkalommal ifj. Pocsai Sándor megrendítő őszinteséggel szólt a hallgatósághoz, hangsúlyozva, hogy CSAK ha az Urat keressük – akkor élhetünk. Választásra intett annak fényében, hogy mivel lehetőséget kaptunk azzal, hogy jelen lehettünk, egyszerre a felelősség is a miénk, hogy mihez kezdünk ezután!

Az alkalmakon a lelkészek mellett bizonyságtevők is szolgáltak, valamint az UREGy dicsőítő csapata.

Hálásak lehetünk ezért az alkalomért is az Istennek; a lehetőségért, hogy hallhattuk szavát, bízva abban, hogy nem talált süket fülekre és kemény szívekre!

/Királyi Erika/