Az alkalmat egy nyitó áhítattal  Marofejeva Nelli kezdte meg, aki felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy mint rohanó világban élő fiatalok ezen a hétvégén ragadják meg az alkalmat az elcsendesedésre és Istennel való kommunikálásra. Majd ezt követően Zán Fábián Sándor püspökúr tartott egy fórumot  A Kárpátaljai fiatal értelmiségek helye az egyházban címmel. Elmondta, hogy mennyire szükség van napjainkban a hiteles, munkálkodó fiatal keresztyénekre. Szavai mindannyiunk számára fontosak voltak, hisz fontos tudnunk, hogy szükség van ránk.

Az este programjait a Siloám keresztyén együttes lélekemelő dicsőítése zárta. Persze a kevés „alvásigénnyel” rendelkező résztvevők még sokáig beszélgettek, játszottak s énekelgettek.

Másnap reggel áhítatot tartott Balázs Antal (Tóni) debreceni teológus, majd két előadás szólt a főtéma két szélsőséges megközelítéséről. Laskuti Zoltán a Debreceni Teológia végzős diákja délelőtt egy színvonalas előadásban próbálta megválaszolni a következő kérdést: Miért ér annyi szenvedés? Délután pedig Jakab Attila somi lelkipásztorral együtt irányítottuk elménket és lelkünket a másik véglet felé, hogy Miért részesülök kegyelemben? Mindkét előadást csoportbeszélgetés követte, ahol a jelenlévők őszintén megoszthatták ezzel kapcsolatos szubjektív véleményüket és személyes élményeiket és megtapasztalásaikat.

A hétváge különlegessége volt, hogy aki igényelte az leírhatott egy kérdést, ami éppen foglalkoztatta, egy „miértet”, ami égette a lelkét és a szabadidőben a helyi lelkész, id. Pocsai Sándor egy fórum keretén belül próbált válaszokat keresni a feltett kérdésekre.

A hagyományos esti evangelizációt ezúttal Taraczközi Gerzson munkácsi lelkész tartotta, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a legéhetőbb kérdés az, hogy hová tart mindenkinek a személyes élete, mert ez meghatározza a hozzáállásunkat a világ jelenségeihez, legyen az bármilyen tragédia is. Az estét egy különleges program zárta, mlynek során, akár egy mozgó színházban, a résztvevőknek különböző élethelyzetekkel kellett szembesülniük. Ezek igen felkavaró jelentek voltak, melyek a kegyelem fontosságára hívták fel a figyelmet. Arra, hogy az életben csak akkor történhet változás, a szenvedés börtönéből csak akkor lehet szabadulni, ha elfogadjuk Isten segítő kezét.

A hétvége utolsó napján, vasárnap a helyi gyülekezet istentiszteketén vettünk részt, majd  a közösség egy közös úrvacsorával zárta az alkalmat.

Ezt a hétvégét Isten hihetetlenül megáldotta, amiért hálával áldozunk Neki.

Köszönettel tartozunk még id. Pocsai Sándornak és ifj. Pocsai Sándornak, akik vendégszeretetükkel és számos segítségükkel hozzzájárultak ahhoz, hogy a hétvégén semmilyen kellemetlenség ne érje a résztvevőket. Köszönet nekik ezért.

Reméljük tavasszal ismét megrendezésre kerülhet ez az áldott alkalom, s újra együtt épülhetünk lelkileg és dicsérhetjük Istenünket.

/Papp Adrien/