Kicsoda a próféta Istene? Hatalmas, dicsőséges, felmérhetetlen erejű, aki éppen abban mutatta meg hatalmát, dicsőségét és erejét, hogy kivezette népét az egyiptomi rabszolgaságból, átvezette őket a pusztaságon, szép hazát adott nékik, gyönyörű országot, kövér termőföldeket és gyümölcsöt hozó kerteket, szőlőlugasokat és bővizű folyókat. Izrael népe azonban kis nép volt, fiai elfeledkeztek Istenükről, elveszítették hitüket és azzal együtt az országot, Jeruzsálemet, a fővárost és a gyönyörű hegyre épített templomot. Odalett a szülőföld, oda a szabadság. Mindenük elveszett, kivéve a könyörülő Urat. Ő megmaradt velük, minden hibájuk, hűtlenségük és gonoszságuk ellenére. Ott élt közöttük és nem szűnt meg szólni hozzájuk, mint régen a prófétákon keresztül. Megosztotta velük minden nyomorúságukat, megváltójuk és megszabaditójuk maradt, akárcsak régen.

Ez a könyörületes Isten azt mondja: "Az én irgalmasságom tőled el nem távozik." Azaz irgalmas maradok hozzád. A te oldaladra állok, vezetőd leszek, sikerrel koronázlak. Nem azért, mert jól viselkedtél, vagy mert megérdemled. Nem. Csak azért, mert irgalmas akarok lenni hozzád. Az irgalmam azt jelenti, hogy jóllehet haszontalan szolga vagy, én mégis a szolgálatomba állítalak. Kétes barát vagy, sokszor inkább ellenség, mint barát, de én mégis jó barátod leszek. Engedetlen gyermek vagy - ki az közülünk, aki ne volna engedetlen ? - de szerető atyád leszek. Ez az irgalom soha el nem távozik tőled. Azért nem, mert nem emberi irgalom, hanem az én irgalmam. Lehet, hogy rejtve marad előtted, de akkor sem távozik el. Lehet, hogy nem veszed észre, de akkor is megmarad. Hálátlan lehetsz iránta, érthetetlenül állhatsz előtte, de akkor sem távozik el soha.

Ez az irgalmas Isten még azt is mondja: "Békességem szövetsége meg nem rendül." Azért irgalmas hozzánk, mert szövetséget kötött velünk. Nem semmisíti meg szövetségét, nem helyezi hatályon kivül, nem próbál kibújni alóla. Az Úr Jézus Krisztussal kibékült a világgal és önmagával. Ezért nevezi ezt a "békesség szövetségének". Az elmúlt években az ember feljutott a Holdba, otthagyta lábnyomát, sőt, rakétáival feljutott a bolygók csodálatos világába. Az Isten azonban, aki nemcsak közöttünk, hanem túl a Holdon, bolygókon és csillagrendszereken lakozik, itt hagyta nekünk békességének szövetségét, az Úr Jézust, akiben ez a megbékélés végbement. Őmiatta, az általa megkötött új békeszövetség jogán, az Isten irgalmassága örökre a miénk marad. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azonban azt sem, amit még a próféta nekünk mondani kiván: "A hegyek eltávoznak és a halmok megrendülnek." Félelmetes a hegyek elmozdu­lása. De ha nem mozdulnának el és a halmok nem inognának meg, sohasen tudnánk felfogni azt, hogy az Isten irgalmassága örökké megmarad.

Hadd szóljunk azért még néhány szót a hegyekről, melyek eltávoznak és a halmokról, melyek megrendülnek.

Ilyen eltávozó hegy az Úrnak 2010. esztendeje. Eltávozol örökre és soha többé nem fogsz visszatérni. Az új év tele van titokkal és bizonytalansággal. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy egy napon elérkezik majd az utolsó napjához és eltávozik. Sőt, egyszer el fog jönni a végső nap és azután nem marad több idő hátra ebben az egész világmindenségben. "De az én irgalmasságom tőled el nem távozik." Ha ezt megszivleljük, akkor elég erőnk lesz arra, hogy ebben a múló időben éljünk, mely lassan a végére jár. Sőt, arra is erőnk lesz, hogy ezt a kimért időt, amit az Isten nekünk adott, egy napon minden panasz és zokszó nélkül feladjuk.

Az eltávozó hegyekhez és a megrendült halmokhoz tartoznak minden kétség nélkül az emberi élet körülményei és a világ rendszerei. Egy napon elérkeztek hozzánk és egy napon eltávoznak. A világtörténelemben nincsenek maradandók. Nincsen örök kapitalizmus, vagy kommunizmus, demokrácia, vagy önkényuralom. "De az én irgalmasságom tőled el nem távozik." Ha ezt megértjük, akkor el tudjuk viselni ezeket a körülményeket. Sőt, nemcsak elviseljük, hanem a magunk tehetsége és poziciója szerint hozzá is tudunk járulni ahhoz, hogy másokká legyenek. Az, aki ismeri az Úr irgalmasságát, meg is teszi azt, amit tennie kell, minden félelem és minden reszketés nélkül.

Az eltávozó hegyekről és megrendült halmokról beszélve, meg kell emlitenünk azokat az embereket, akik jók, kedvesek és drágák a mi számunkra. De nem úgy van-e, hogy még a legderekabb embereknek is megvan a fogyatékosságuk. Néha csalódunk bennük. Azok, akik valamikor oly közel állottak hozzánk, eltávolodnak tőlünk. "Ne légyen bizodalmatok földi fejedelmekben; Egy emberben se bizzatok, benne segitség nincsen" -irja a zsoltáros. "De az én irgalmasságom tőled el nem távozik." Ha meghalljuk ezt a tanitást, akkor hálásak leszünk azokért, akik mellettünk állnak és türelmesek azok iránt, akik próbára teszik idegeinket. Talán azt is megértjük, hogy másoknak mennyi türelemre van szüksége ahhoz, hogy minket elviseljenek.

A hegyekkel és halmokkal kapcsolatban meg kell emlitenünk még a saját képességünket, tehetségünket és teljesitményünket is. Eljön a nap, mikor minden munkánk és alkotásunk feledésbe vész. Valaki más lép majd a helyünkbe, és mindent másképp, talán jobban fog elvégezni, megalkotni. De akármit alkottunk is, egy napon ott fogunk állni az örök itélőbiró előtt. Előtte a legnagyobbaknak az alkotása sem lesz nagyobb egy vakondtúrásnál. Az egyetlen, amiben reménykedhetünk, nem az elismerés, vagy kitüntetés lesz, hanem az Isten irgalmasságos itélete, amit nem érdemlünk meg ugyan, de ami akkor sem távozik el tőlünk.

Szokásos ilyenkor boldog újesztendőt kivánni egymásnak. Meg is tesszük. De a legjobb, legszerencsésebb, amit egymásnak kivánhatunk, mégis csak az, hogy "az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül." Ez a legjobb, amit kivánhatunk, mert ezt nem földi ember, hanem maga a mindenható irgalmas Isten kivánja valamennyiünknek. Ez adja hogy legyen több szeretet, békesség, öröm az életünkben a küvetkező esztendőben.

H . J.