. Igazi turisták voltunk, a buszon legalább ötven féle szögből lefényképeztük a Tátrákat , és olyan öt óra fele kikötöttünk Lengyelországban. Láttuk a Visztulát, és a hétvégi dugókhoz is volt szerencsénk, de minden viszontagságunk után beköltöztünk a turistaszállóba. Egy órán belül megvacsoráztunk, azután pedig Püski Dániellel a debreceni gyülekezet egyetemi lelkészével nekivágtunk az éjszakának, pontosabban a krakkói éjszakának. A tiszi elvezetett minket a központig, és ott szabad kezet kaptunk. Szabad kezet arra, hogy bárhol és bármikor eltévedjünk. Az utazás koronamondata: „ A busz vasárnap reggel 7 órakkor indul. Aki nem lesz ott, az…” nos ezt a mondata szem előtt tartva csak egyszer tévedtünk el, vagy a hosszabb utat választottuk hazáig. 11-re ott voltunk a szállónk környékén. A másnapi gyors reggeli után, elindultunk egy hivatalos találkozóra Krakkóval, ahol megláttuk a Jagelló- egyetemet, megtekintettük a Mária templomot, és voltunk a Waweli királyi várban.

Krakkó gyönyörű volt! Szép, világos, tiszta… Az utcák tele voltak látnivalóval. Láttunk hintókat, és limuzinokat, valamint egészen furcsák ruhákba beöltözött embereket. A bátrabbak még képet is készíthettek velük. Délután több lehetőség között is választhattunk: a kalandvágyóbbak a Vielicskai sóbányát nézhették meg, a sétálni vágyók pedig Krakkó zsidónegyedébe nyerhettek betekintést: zsinagógák, galériák, művészkávézók, bolhapiac.

 A boltokban bármilyen nyelvet használhattál, ha egyfajta mutogatós mozdulatokkal segítetted azt. Az elárusítók készségesek voltak.  Értették az orosz és ukrán nyelvű próbálkozásainkat is.

Szombat este Veszelka Tamás tartott egy rövid és tartalmas áhitatot Illésről, és arról fáradt bele a harcba. Beszélt arról, hogy néha a munkaterápia sagíthet kilábalni a nehezebb korszakokból. Este ismét csak szabadprogram volt. A megzenésített versek kedvelői csatlakozhattak Vezelka tamáshoz, a fáradhatatlanok pedig ismét kimehettek a városba.

Vasárnap reggel 7 órakkor (J) mindenki ott volt a buszon, és délelőtt Zakopanijba utaztunk. A hegyekkel ismerkedhettünk meg, szinte testközelből. Vehettünk sajot és egyeb „szuvenyíreket”, majd pedig könnyes búcsút vettünk Lengyelországtól, és elindult haza. A lengyel-szlovák, illetve a szlovák-magyar határt nem vettük észre a szó szoros értelmében. Nem úgy a magyar ukránt…L Este, fél tíz környékén otthon voltunk fáradtan, csillogó szemekkel.( az álmosságtól no meg az élményektől csilloghattak…)

Az utazás felejthetetlen volt. Istené legyen a dicsőség!!!

Jövőre Bécsben találkozunk.:)