Az ünnepi istentiszteleten Zán Fábián Sándor püspök hirdette az igét a Lk 2, 25-30 alapján.

Simeon példáján mutatta be, milyen lelkészre van szüksége a kárpátaljai gyülekezeteknek: legyen igaz és kegyes. Tartsa magát Isten törvényeihez, és Neki tetsző életet éljen. Simeon nem menekül Isten parancsa elől, hanem elébe siet, nem félelem, hanem reménység van benne, hitt és bízott Isten ígéretének beteljesülésében. Engedelmesség volt szívében. Simeon bizonyossága és hitvallása minket is hitvallásra kötelez. Áldjuk és dicsérjük Isten mi is, ahogy tette ő. Épüljünk Isten igéjéből és az Úrtól kapott üzenetet adjuk tovább. Isten Lelkének hordozója kell legyen a lelkész, meg kell tanulnia, mit vár tőle Isten, hogy teljesíteni tudja pályáját – helyezte a beiktatandó lelkipásztor szívére Zán Fábián Sándor.


Ne félj, légy bátor és erős, hirdesd mindenkor tisztán az evangéliumot, helyezte ifj. Pocsai Sándor szívére Balogh Attila, Ung megyei esperes, aki hivatalosan is beiktatta a fiatal lelkészt, átadva neki a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét és a Szentírást, hogy mindenkor ehhez ragaszkodva szolgáljon.


Ifj. Pocsai Sándor beköszönő beszédében igen emberien szólt korábbi és jelenlegi félelmeiről, arról, hogy előtte igen magasra tették a mércét, amit nem szabad lejjebb engedni. Beszélt arról, hogy érzi, azt a feladatot kapta, hirdesse az evangéliumot, mert a lelki mélységek akkor jöttek, ha nem ezt tette. Istennek terve van vele, mert minden korábbi ellenkezése ellenére megtartotta ezen az úton, hazahozta, és itt bízta meg feladattal. Székfoglalójában azt mondta, olyan pásztora kíván lenni a gyülekezetnek, aki Isten országához vezeti a rábízott nyájat, ehhez viszont szüksége van az imádkozó háttérre.


Id. Pocsai Sándor leköszönő beszédében az eltelt húsz esztendőre emlékezett vissza, arra az ébredésre, amely egy zúzmarás templomban indult el itt. Köszönetet mondott a megtért lelkekért, azokért, akik áldozatot tudtak és tudnak hozni ma is. Gazdag magvetés volt Csongoron és ezt megáldotta Isten. Isten akarata előtt meg kell hajolni. Én továbbra is Istenre figyelve, a háttérben maradva fogom segíti a gyülekezetet, s továbbra is tanítalak titeket, mondta.


Csongoron valami új kezdődött, itt szorgalmasan hívogatják az embereket az élet vízéhez. Ezt a feladatokat továbbra is hűséggel töltsétek be, mondta zárszavában a püspök.


A leköszönő és beköszönő lelkészeket egy-egy igével biztatták a lelkipásztor testvérek és a gyülekezet gondnoka, Tóth Béla, az ifjúsági énekkar pedig Csákány Ágnes vezetésével énekekkel mondtak köszönetet id. Pocsai Sándornak eddig végzett munkájáért és kérték Isten áldását ifj. Pocsai Sándor jövőbeni szolgálatára. „Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.”(Józsué 1,7-9)


Kovács Erzsébet