Csendesnap Csongoron                          

A megszentelődés bibliai és személyes életben való vizsgálata volt a téma a Csongoron, május 18-án megtartott csendesnapon.
A zsúfolásig megtelt templomban és templomkertben Varga Katica éneke köszöntötte a megjelenteket.

         


id. Pocsai Sándor házigazdaként elmondta: mindhárom igehirdetés alapigéje a Mt 6, 9 „Mi Atyánk,…szenteltessék meg a te neved…” Majd igehirdetésében kiemelte: Azért választotta ma délutánra ezt az igét, hogy akik hívőként vannak jelen, azok számára az ismert dolgok még mélyebben a szívükbe vésődjenek.

Az Úr imádsága tekintélyt kell, hogy jelentsen számunkra. Már a megszólítás bizalmi kapcsolatot feltételez, tiszteletadást jelent, és vágyat az engedelmességre. Jézus ezeket a szavakat adta a szánkba, hogy akkor is erre emlékeztessenek, amikor már nem lesz jelen testileg a földön. Másrészt pedig, ez a megszólítás egy hitvallás is egyben. Jézus az ő Atyját szólítja meg. De Jézus Krisztus Atyja nem minden embernek Atyja, aki a Mi Atyánk-ot elmondja. A Mt 5, 44-45 arról beszél, hogy vannak, akik az ördög atyától valók. Isten nem Atyja, csak ítélő Istene azoknak, akik Jézus Krisztus által nem lettek az övéi. Jézus soha nem függetlenítette magát az Atya akaratától, hanem hallani és cselekedni akarta nem csak szelíd, szerető szavát, de minden parancsát is. A dicsőség Ura lehet az Atyám, aki szeret, szemmel tart, megtart, gondoskodik rólam. Tanítson meg minket Isten nem csak mindig kérni, hanem dicsőíteni és gyönyörködni ebben az Atyában. Kótyuk Zsolt, a szürtei gyülekezet lelkésze a Mt 6, 9 „szenteltessék meg a te neved mondata alapján” a következő kérdésekre keresett válaszokat: Miért adja szánkba Jézus ezeket a szavakat? Talán nem szent az Isten neve? Talán az ember hozzá tud tenni, vagy el tud venni bármit is az Isten szentségéből? Ki az, aki megszentelheti Isten nevét?
Isten szentsége önmagából indul ki! De a péteri levélben arra figyelmeztet Isten szav, hogy mint „…engedelmes gyermekek…szentek legyetek!” A hívő ember megszentelheti Isten nevét a saját hívő életében. Úgy, hogy amikor hallja az igét, azt igaznak tartja önmagára nézve, nem csak mindig másokra. Hadd legyen vágyunk, hogy így is megszenteljük Isten nevét, hogy kívánjuk, hogy vizsgáljon meg és higgyünk nem csak szánkkal, hanem szívünkkel. Másodszor: nem elég csak a szívünkkel hinni, hanem Isten nevét tetteinkkel is megszentelhetjük. Merje a hívő ember a szent Isten bele vinni a hétköznapi életébe! Harmadszor pedig az Istennek való engedelmesség az, ami által dicsőséget szerezhetünk Isten nevének. Ez azt jelenti, hogy komolyan veszem az ő szavát. Vegyük komolyan most is és töltsük meg tartalommal ezeket a sokszor ismételt, sokszor üres és monoton szavakat. Nem siránkoznunk kell, hogy gyenge a mi hitünk, hanem kérjünk Istentől útmutatást. Isten semmilyen szentségtelenséget és bűnt nem tűrhet. Isten neve önmagában szent. De micsoda kiváltság, hogy mi is részesei lehetünk azáltal, hogy naponta kérjük, azért munkálkodunk, hogy: szenteltessen meg az Ő neve!
p.m.