Hagyománnyá vált gyülekezetünkben, hogy reformáció közeledtével visszagondolunk nem csak a sok száz évvel ezelőtti elődeinkre, hanem azokra is, akiket úgy ismerhetünk, mint gyülekezetünk hűséges őrállóit, mint akiknek élete példa lehet előttünk odaadásban, ragaszkodásban, az Istennek végzett szolgálatban.
Ebben a 2022-es évben is a presbitérium javasolt és hozott döntést arról, hogy a sok lehetőség közül ki legyen az a két személy, akinek a szolgálatát megköszönjük és személyét példaként hozzuk mindenki elé.
Egyikük Kilb Éva, aki gyülekezetünknek egy olyan tagja, aki 1990-es években egy temetési alkalom után kezdte el keresni Isten szavát. Ez a szó, az, ami a szívében vigasztalásként meggyökerezet, ennek hatására döntött úgy, hogy számára az Istennek végzett szolgálat fontos helyet foglal el az életében. Hűséges és odaadó szolgálatait már 2013 óta mint presbitermunkatárs végzi közöttünk, majd 2017-túl presbiterként forgolódik a rábízottak között. A presbitériumban a számvizsgáló bizottságban és a diakóniai bizottságban tevékenykedett. Isten iránti hálával a szívünkben köszönjük hűséges szolgálatát és kívánjuk, hogy Isten használja továbbra is az Ő országa építésében
Másik kiemelkedő szolgálattevője gyülekezetünknek, Szatmári Károly, aki immár jól megérdemelt nyugdíjas éveit élvezheti családja körében, viszont ha gyülekezetünk elmúlt 30 évére visszatekintünk, nem volt olyan alkalom, ahol vele ne találkoztunk volna. A 90-es évek ébredésében, 1998-ban találta meg Isten szeretete és fogadta el Jézus Krisztust Megváltójának. Még abban az évben a presbiterválasztás alkalmával gyülekezetünk tisztségviselője lett, nem csak névlegesen, hanem tevékeny tagja és mozgatórugója volt a dalárdának. Házában bibliakörnek adott otthont, ahol az imádság, Isten igéjének tanulmányozása volt a középpontban. Feleségével éveken át testi eledelről is gondoskodtak körünkben, pl. a nem volt olyan gyülekezeti kirándulás, ahol ne a Szatmári házaspár főzött volna. Életük és szolgálatuk Isten dicsőségére történt, bár már Magyarországon élnek, de hálával és szeretettel gondolunk az itt eltöltött éveikre, melyben mindannyiunk számára példaértékű szolgálatukkal, Isten dicsőségére éltek.
Október 31-én megemlékeztünk református őseinkről is és a templomunk falán elhelyezett emléktábláknál adtunk hálát azért, hogy voltak elődeink, akik a nehéz időszakokban is vállalták Isten igéjének hirdetését.