Ezerszer is igen - miért és mire Változatos programokkal, rövid videós, rádiós beharangozókkal hívogatott a Beregszászi Református Gyülekezet idén a házasság hete programjaira az egészségügyi ajánlásokra figyelve.
A videós, rádiós hívogatás célja az volt, hogy olyanokhoz is eljusson a meghívás, akik talán ebben az időszakban kicsit távolabb kerültek a gyülekezeti élettől.
A programokon való részvétel is mutatta, sokan vannak, akik a járvány miatt óvatosak esetleg elszoktak a közösségi élettől. Minden esetre érdekes és elgondolkodtató, amint az az egyik előadásban is elhangzott, hogy míg az ember éveket készül a hivatására, rengeteg időt szentel egy egy tárgy, használati eszköz, jármű vásárlása előtt a tájékozódásra, körültekintésre, addig a házasságra, maximum az esküvő erejéig készül.
Manapság többféle készülődést is megfigyelhetünk az esküvővel kapcsolatban, pl. valaki évekig, hónapokig tervezi a nagy napot, hogy ott minden tökéletes legyen, majd tapasztaltak úgy nyilatkoznak, hogy úgy érezték, mintha egy színjátékban vettek volna részt, ahol minden pillanat, mozdulat, lépés előre megtervezett volt, nem voltak benne ők, olyannak, amilyenek valójában. Nos, ha belegondolunk, valójában mennyit készülünk a házasságra, bevallhatjuk, hogy a néha-néha elgondolkodás, ábrándozás, esetleg egy-egy ima, nem arányos azzal, hogy egy kisebb lélegzetű dologra hogyan készülünk.
A házasság Isten szerzeménye, még az Édenből hozzuk magunkkal, nem emberi produktum, egy életre szól, sőt, ha örököstársként tekintünk egymásra, akkor egy örökkévalóságra szól.
A házasság hete nagyon jó kezdeményezés arra nézve, hogy elgondolkodtasson. Programjainkat úgy szerveztük, hogy több oldalról világítsuk meg a házastársi kapcsolatot, melyen keresztül az Istennel való kapcsolatunk kérdéseire is kereshettük a válaszokat. Ha Isten szerezte, adta a házasságot, ha terve volt azzal, hogy két ember az életét összekötve éljen, méghozzá boldogságban, egymást segítve, rá figyelve, engedelmeskedve Neki, akkor elsődleges feladatunk megismerni az Ő akaratát.
Az előadások, filmklub, játék, közös vacsora, az elkért áldás, imádságok egy út állomásai voltak, ahol megállhattunk, önvizsgálatot tartva, beszélgetve indulhattunk tovább. Az út nem ért véget, hiszen a házasságunk is tart még. Ezért a beregszászi református házaspárokat várjuk minden hónap utolsó szombatján közös beszélgetésre, Isten akaratának keresésére. Elindulni, dönteni egymás mellett nagy elhatározás. Isten mellett és egymás mellett dönteni naponta még nagyobb felelősséget, feladatot jelent, de ez esetben csodákat élhetünk át. Ezeket felismerni, szükségünk van Isten bölcsességére és hitre, hogy bízni tudjunk abban, aki azt ígérte velünk lesz. Mondjunk ezerszer is igent Isten tervére, egymásra, hogy legyen jövőnk, ne csupán nekünk, hanem utódainknak is.