A Beregszászi Református Egyházközség Honlapja

Fogyatékkal élő gyermekek és szüleik kirándulása

2017-08-25 10:32:18 /

Szeretettel együtt

Taracközi Ferenc a beregszászi református gyülekezet lelkipásztora igehirdetésével kezdtük ezt a reggelt. A gyülekezeti terem lassan megtelt szülőkkel és gyermekekkel, Kristofóri Ildikó, a gyülekezet presbiteri munkatársa és az alkalom megszervezője köszöntötte az egybegyűlteket. Uzsonna süti, ásványvíz, játékok, minden megvolt, amire egy kiránduláson szükség lehet. De kellett még valami, ami nélkül nem indulhattunk el, ami nélkül levegőt venni is képtelenek vagyunk: Isten szeretete. A szeretet himnuszát szinte mindenki ismerte, aki jelen volt az áhítaton, mégis új fényben pompázik a szeretet, ha az ember úgy hallgatja, hogy közben a sérült gyermeke kezét fogja.

Más ereje mutatkozik meg a szeretetnek, ha egy mozgáskorlátozott vagy értelmi fogyatékos gyermeknek fel kell mennie egy lépcsőn, vagy megenni egy tányér levest. Az isteni szeretetből fakadóan tud segíteni egyik ember a másikon, hordozni közösen terhet, vagy próbálni megérteni egy beszédhibás fiatalt, mert Isten szeretet.

A sérült gyermekeket nevelő családok már négy éve találkoznak nyaranta, ilyenkor, mint idén is a beregszászi református gyülekezet jóvoltából a dédai Bumeráng strandon piknikezett a több mint ötvenfős csoport.

A szorgos kezeknek hála az érkezés után hamarosan a lelki táplálékon túl uzsonna került az asztalra és tűzhelyre az ebédnekvaló. Persze biztosan felvetődik a kérdés néhány emberben, hogy mit is lehet kezdeni ezekkel a gyermekekkel, aki alig tudnak járni, beszélni, vagy akár egyiket sem. Aki nem tud járni, válaszolnám, tud ülni a csónakban és boldogan, önfeledten nevetni, aki nem tud beszélni, tud hálásan mosolyogni, gyöngyöt fűzni, karkötőt anyának, a legszebbet a világon. És minden szülő, aki ilyen különleges gyermeket nevel, tud örülni a napsütésnek, az úszásnak, annak, hogy úszógumi segítségével a gyermeke nyaranta legalább egyszer úszkálhat, a maga módján. Öröm volt látni, hogy újabb családok csatlakoztak hozzánk, és felemelő érzés volt, hogy mennyire boldogan fogadták egymást a régi ismerősök. Valami különleges dolog az, hogy senkit nem hallunk egész nap panaszkodni, senki nem siránkozik, és senkit nem zavar a másik jelenléte. Közös éneklés, gitározás, finom ebéd és rengeteg nevetés.

Hálával telt szívvel indultunk haza délután, és várjuk a következő találkozót. Isten áldása legyen mindenkin, aki segített abban, hogy létrejöjjön ez a csodálatos kirándulás, hogy szeretettel együtt lehettünk. Köszönjük Taracközi Ferenc tiszteletesnek, Túri László diakónusnak, Kristofóri Ildikó presbiteri munkatársnak, a beregszászi református gyülekezet tagjainak, akik fizikai munkával, jelenléttel segítettek és azoknak, akik imádságban hordozták összejövetelünket. Isten áldása legyen az életükön.

Zselicky Gabriella