Szokásunkhoz híven, most is Balazsérra mentünk konfirmadushétvégére.
A konfirmációt megelőzően nem csak tanultunk, de megpróbáltuk elmélyíteni tudásunkat gyakorlati kérdések megbeszélésével.
Első este Kincses Margarett szolgált. Arra a kérdésre kereste a választ: vajon érdemes-e Jézust követni? Személyes életének példáival támasztotta alá: aki Jézus követi nem lesz kevesebb, sőt Isten kicseket rejtett el bennünk. Ezeket kell felfedeznünk és akkor felismerjük, hogy ez értékesebb élet, mint amit a világ reklámoz. Filmklub is volt. Megnéztük és megbeszéltük a Minden6ó című filmet. Első este elég nehezen akart álom jönni a szemekre, (pedig Nagy Éva hitoktatónk elég odaadóan próbált alvársa ösztönözni az emeleten) s már hajnalban el is szállt. De a program folytatódott, álmosság ide vagy oda... Szombaton reggel Taracközi Ferenccel a: Hogyan vezet minket Isten? - kérdésre próbáltunk válaszokat keresni. Jónás példája nagyon szemléletesnek bizonyult. Mint megtudtuk Isten a következőképpen vezethet minket: megszólít, felhasznál külső körülményeket. Jobb Isten szavára hallgatni, mint engedetlenségünkkel másokat is bajba sodorni. A délelőtti előadásban Maksai Attila az üdvösség feltételét, a hitet igyekezett szemléletesen bemutatni. Miben különbözik a keresztyénség más vallásoktól? Miért érdemes Jézus Krisztusban hinni? A délelőttbe még egy kis tanulás is belefért, majd az ebéd következett. Kis pihenő után Taracközi Marianna és Cseh Erika koordinálták a délutáni programot. A játékos bevezető után a Közelebb Jézushoz című előadásban közösen vettük sorra kik azok, akik Jézus közelében vannak és milyen közel vagy távol lehet lenni tőle. Arra a végkövetkezetésre jutottunk, hogy : lehet Jézus közelében lenni ellenségként, érdeklődőként, esetleg szabad őt követni, de ha már valaki tanítvány, akkor eljuthat az odaszánt tanítvány szintjére, aki tesz is érte, majd végül lehetőségünk van arra is, hogy kipróbált tanítványok legyünk, akárcsak Péter. Délután még összeraktuk, mit is tudunk a Bibliáról, és arról: hogyan szól hozzánk Isten. Feldolgoztuk a magvető példázatát és rájöttünk, hogy ritka a jó föld, de annál több az a mag, ami a tövisek közé, sziklás helyre vagy útfélre esik. Abban is megerősödtőnk, hogy nem muszély ebbe belenyugodnunk, hanem kérhetjük Istent: adjon vágyat a szívünkbe, hadd legyünk jó föld... Volt "énekkívánságműsor" is, amit Cseh Sándor gitárkísérete tett még élvezetesebbé. Este a Rádió című filmet sikerült végig néznünk, melyet újabb beszélgetés követett. Nem minden az, aminek látszik. Lehet valaki nagy vagány, de belül üres és egy látszólag értéktelen ember is hordozhat értékeket. Figyeljünk oda egymásra! Második este már korábban jött álom a szemekre és sikerült reggel 7-ig aludni. Vasárnap Maksai Atilla vitte a stafétát és az imádságé volt a fő szerep. Cseh Sanyi bizonyságtétele után a beszéd mellett sikerült közös imádságra is időt szánni. A bőséges és finom ebéd után hazautaztunk.... Reméljük nem telt hiába ez a pár nap és meghozza gyümölcsét a hallott ige...